Markó Béla: Levél kislányomnak, aki néha rosszat álmodik
Tüntetnek értünk a hangyák, látod-e? Mennek hosszú sorokban, feketén, némán, elkeseredetten. Értünk zümmögnek a méhek, hallod-e? Odahagyják a mézet, s lobognak, mint parányi zászlók a kék levegőben. Értünk nő a levél, értünk hull a lomb, tudod-e? Értünk raboskodik a vakond a…