Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://varazsszavak.blog.hu/2022/12/21/d_varga_bea_harom_karacsony
D. Varga Bea - Három karácsony
2022-12-21T22:02:21+01:00
2022-12-21T22:02:21+01:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">Már állt a karácsonyfa az óvodában, az emeleti nagy előtérben. Mosolygós óvó nénik díszítették minden évben, advent idején. A kis rózsaszín gömbdísz álmosan pislogott és figyelni kezdett. Gondos kezek mindig ugyanoda helyezték: egy magasabb ágra, a csúcsdísz közelébe. Így aztán igazán jól belátta a teret. Nézett jobbra, a folyosóra, hallotta a vidám csivitelést, zsongást, csacsogást. Nézett balra, a lépcső felé, amelyen a sietős szülők kísérték <span><a tabindex="-1"></a></span>felfelé a kabátos-csizmás gyerekeket, hogy utána újra siethessenek, immár lefelé, ki a kapun, bele a rohanó decemberi munkanapba.</div>
<div dir="auto">Ekkor tűnt fel a kis gömbdísznek egy apuka a lépcső alján. Éppen azért, mert ő nem sietett. Lassan, megfontolva lépkedett , kislánya kezét fogva. A sapka lekerült a fejükről, kabátjukat kigombolták. A kislány már az első lépcsőfokoknál meglátta a karácsonyfát. Sikkantott egyet örömében, csillogó szemmel kezdte szaporázni lépteit. Vékony szálú, pihés haja két rövidke copfba fogva göndörödött feje körül. Kiscsoportos lehetett. Apukája elengedte a kezét, úgy tűnt nem tud lépést tartani lelkes lánykájával. Ekkor nézte meg jobban a kis gömbdísz. Ahogy a kislánya hátat fordított neki, a férfi mintha meggörnyedt volna. Jobb kezét a mellkasára szorította, nehézkesen, zihálva lélegzett. Bal kezével a korlátba kapaszkodott, szinte vonszolta magát felfelé. Arca szürkés volt, mély barázdákkal szabdalt, szeme fénytelen. Fején egy szál hajat sem látott a rózsaszín dísz.</div>
<div dir="auto">A kislány felért a lépcső tetejére, körbetáncolta a fát és apukájához fordulva ezt kiáltotta:</div>
<div dir="auto">- Nézd apa, milyen szép kajácsonyfa!</div>
<div dir="auto">Igen, egészen biztos kiscsoportos, mosolygott a kis gömbdísz .</div>
<div dir="auto">A férfi ebben a pillanatban kihúzta magát. Elengedte a korlátot, elengedte a mellkasát. Ruganyos léptekkel, fényesedő, meleg tekintettel ment felfelé. Kislánya mellé érve felkapta őt, megpörgette a levegőben és átölelte.</div>
<div dir="auto">- Éppen olyan gyönyörű,mint te vagy! - adott egy puszit a kis pufók arcra.</div>
<div dir="auto">- Apa, az a csillag a leggyönyöjűbb – mutatott a kislány a csúcsdíszre. – Olyan mintha mindenje vigyázna itt a földön!</div>
<div dir="auto">A férfi szeme elhomályosult, és halkan ezt mondta:</div>
<div dir="auto">- Amikor majd én is csillag leszek, pont így fogok vigyázni rád és anyukádra.</div>
<div dir="auto">A kislány nem válaszolt. Nem értette, nem érezte a szavak súlyát. Kézen fogva sétáltak a csoportszoba felé. A rózsaszín kis gömb aggódva nézett utánuk.<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">A következő évben a kis gömbdísz már a karácsonyfa felállításának első napján megpillantotta a kislányt. Valami változott rajta, tűnődött. Most lassan lépdelt felfelé a lépcsőn, nem ugrabugrált. Haja megnőtt, hátul lófarokba kötötték neki. Arca elvesztette pufókságát, vékonyabb lett. De ami a legjobban bántotta a rózsaszín gömbdíszt: szeme ragyogása is eltűnt. Az egész kislány szomorúságot árasztott, éppen úgy ahogyan a mellette lépkedő anyukája is.</div>
<div dir="auto">Megálltak az előtérben a karácsonyfa előtt. A kislány egyre feljebb emelte a tekintetét, mígnem meglátta a csúcsdíszt. Akkor összeráncolta szemöldökét.</div>
<div dir="auto">- Apával akarok lenni – jelentette ki.</div>
<div dir="auto">A nő a szája elé kapta remegő kezét, szemét elhomályosították a könnyek.</div>
<div dir="auto">- Nem akarom, hogy apa a csillagok között éljen! Azt akarom, hogy itt legyen velünk újra! – kiáltotta durcás-sírós hangon a kislány, lábával toppantott is hozzá.</div>
<div dir="auto">A nő leguggolt hozzá, átölelte. Egy darabig karjaiban tartotta gyermekét. Amikor úgy érezte, hogy sírás nélkül meg tud szólalni, a szemébe nézett és halkan ezt mondta:</div>
<div dir="auto">- Kicsikém, tudom, hogy hiányzik apa, nekem is nagyon hiányzik. De emlékezz rá, mit mondott nekünk! A csillagok közül figyel minket, vigyáz ránk. Lehet, hogy nem tudsz beszélgetni, játszani vele és nem tudsz hozzábújni de itt van velünk mindig – a kislány kezét a szívére tette. – Itt érzed őt, legbelül. Amikor eszedbe jut apukád és megmelegszik a szíved, gondolj arra, hogy a láthatatlan karjával átölel és melegít téged.</div>
<div dir="auto">A kislány egyre csak a földet nézte. Majd anyukája felé nyújtotta a kezét és lassan elindultak a folyosón.</div>
<div dir="auto">A rózsaszín kis gömb szomorúan nézett utánuk.<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">A harmadik évben a gömbdísz türelmetlenül tekintgetett a bejárati ajtó felé, várta, hogy megpillanthassa a kislányt. A sok csilingelő hangú óvodás közül ő lett a kedvence. Szerette volna megvígasztalni, amikor előző évben olyan elkeseredettnek látta.</div>
<div dir="auto">Egyszer csak megpillantotta! Anyukája kezét fogva lépett be az óvoda ajtaján. Kipirultan csacsogott, szeme újra vidáman csillogott. Hosszú haja szabadon omlott vállára, és hű, mekkorát nőtt egy év alatt! Anyukája mosolyogva hallgatta. Egy férfi jött mögöttük. Magas, erős, biztonságot sugárzó, nevetős szemű. Felsiettek a lépcsőn és megálltak a karácsonyfa előtt. A férfi egyik karjával a nő vállát fogta át, másik karjával a kislányét ölelte. A kis rózsaszín gömbdísz egyre lelkesebben figyelte őket.</div>
<div dir="auto">- Nézd csak, erről a csillagról beszéltem – mutatott fel a kislány a csúcsdíszre.</div>
<div dir="auto">- Tényleg nagyon szép. Milyen fényesen ragyog! – válaszolt neki a férfi.</div>
<div dir="auto">- Most mintha fényesebb lenne, mint eddig – gondolkodott el a lányka. – Úgy érzem, minket néz és mosolyog. Apa arcát látom benne.</div>
<div dir="auto">A férfi felemelte a kislányt és lassan körbefordult vele.</div>
<div dir="auto">- Édesapád a legragyogóbb csillag az égen. Nélküle soha nem találtalak volna meg téged és anyukádat. Egész életemben hálás leszek neki, amiért megmutatta az utat, elvezetett hozzátok és egy ilyen csodálatos családot adott nekem. Köszönöm neki, hogy onnan fentről így gondoskodik rólunk, mindhármunkról – mondta, miközben a csúcsdíszt nézte. Picit meg is rázta a fejét, mert úgy látta, mintha a csillag rákacsintott volna.</div>
<div dir="auto">Letette a földre a kislányt, újra átölelte a rámosolygó asszonyt és hármasban elindultak a folyosón. Nevetésüket sokáig hallotta a kis rózsaszín gömbdísz és életében először úgy érezte, megdobbant a szíve.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/320515780_5592149644237367_193821139809083437_n.jpg" alt="320515780_5592149644237367_193821139809083437_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A kép forrása: saját fotó<br />A rózsaszín gömbdíszt testvérem nekem díszítette a tárnoki Szabó Üveg Kft-nél tavaly karácsonyra. </div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F12%2F21%2Fd_varga_bea_harom_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F12%2F21%2Fd_varga_bea_harom_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F12%2F21%2Fd_varga_bea_harom_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - Három karácsony"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/12/21/d_varga_bea_harom_karacsony#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/18007954" border="0" /></a><br /></p>
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/320515780_5592149644237367_193821139809083437_n.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/28/devecseri_gabor_allatkerti_utmutato
Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató
2022-10-28T23:32:42+02:00
2022-10-28T23:32:42+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p>Ez a cinke oly picinke,<br />falevélbõl van az inge,<br />pókhálóból a szoknyája,<br />makkhéjból a csizmácskája.</p>
<p>Csak füvön élt a kis zebra,<br />de most rákapott a zabra;<br />végül is elvitték Szobra,<br />ott oktatják szebbre-jobbra.</p>
<p>“Apám – így szól a kis bálna -,<br />hadd mehessek el a bálba.”<br />“Nem mehetsz el, fiam, Péter,<br />nem vagy még egy kilométer.”</p>
<p>Mért tanulnak a kis vércsék?<br />Azért, hogy a leckét értsék.<br />Tanítójuk egy hasas,<br />pápaszemes, lomha sas.</p>
<p>Megy a hajó, nézd a nyulat:<br />Lepencéig rajta mulat.<br />De a dühös orángután<br />kiszáll nyomban Horány után.</p>
<p>Apám – így szól a kis bálna –<br />hadd mehessek el a bálba.<br />– Nem mehetsz el, fiam, Péter,<br />nem vagy még egy kilométer.</p>
<p>A hód arcán enyhe pírral<br />csókolódzik a tapírral.<br />Rosszalja a jegesmedve:<br />– Nem vagytok még megesketve!</p>
<p>– Szorgoskodnám – szól a hangya -,<br />ha a tücsök békén hagyna;<br />de rázendít folyton s újra:<br />táncolunk a rock and rollra.</p>
<p>Mért cikáznak a kis fecskék?<br />Hogy az eget kékre fessék.<br />S ha mindenütt van már festék,<br />“Kész a tavasz” – jelenthessék.</p>
<p>– Édes párom, adj egy csókot<br />– kéri Pókné a zord Pókot.<br />– Elkapott a méreg sodra,<br />nem szomjazom a csókodra.<br />inkább egy jó korsó serre.<br />Készülök a válóperre.</p>
<p>“Ne ugrándozz, ne táncolj,<br />ne bomolj,<br />az iskolás fiúcska mind komoly.”<br />Garázda kölykét inti így a moly.</p>
<p>Fekete az ablakpárkány,<br />rákönyököl a kis sárkány;<br />hat feje néz az utcára,<br />egy a leckét bent biflázza.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/039a6a5f5c462b3ac8dd9ede5d7c65d4.jpg" alt="039a6a5f5c462b3ac8dd9ede5d7c65d4.jpg" class="imgnotext" /><br /><br />A kép forrása: pinterest.com</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F28%2Fdevecseri_gabor_allatkerti_utmutato%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F28%2Fdevecseri_gabor_allatkerti_utmutato%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F28%2Fdevecseri_gabor_allatkerti_utmutato%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/28/devecseri_gabor_allatkerti_utmutato#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17965362" border="0" /></a><br /></p>
vers
Devecseri_Gábor
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/039a6a5f5c462b3ac8dd9ede5d7c65d4.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/14/szabo_lorinc_loci_orias_lesz_430
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
2022-10-14T09:15:00+02:00
2022-10-14T09:15:00+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">Veszekedtem a kisfiammal,</div>
<div dir="auto">mint <span><a tabindex="-1"></a></span>törpével egy óriás:</div>
<div dir="auto">– Lóci, ne kalapáld a bútort!</div>
<div dir="auto">Lóci, hova mégy, mit csinálsz?</div>
<div dir="auto">Jössz le rögtön a gázresóról?</div>
<div dir="auto">Ide az ollót! Nem szabad!</div>
<div dir="auto">Rettenetes, megint ledobtad</div>
<div dir="auto">az erkélyről a mozsarat!<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">Hiába szidtam, fenyegettem,</div>
<div dir="auto">nem is hederített reám;</div>
<div dir="auto">lépcsőnek használta a könyves</div>
<div dir="auto">polcokat egész délután,</div>
<div dir="auto">a kaktusz bimbait lenyírta</div>
<div dir="auto">és felboncolta a babát.</div>
<div dir="auto">– Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta</div>
<div dir="auto">s az asztal tetejére állt.<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">Nem birtam vele, tönkrenyúzott,</div>
<div dir="auto">de azért tetszett a kicsi,</div>
<div dir="auto">s végül, hogy megrakni ne kelljen,</div>
<div dir="auto">leültem hozzá játszani.</div>
<div dir="auto">Leguggoltam s az óriásból</div>
<div dir="auto">negyedórára törpe lett.</div>
<div dir="auto">(Mi lenne, gondoltam, ha mindig</div>
<div dir="auto">lent volnál, ahol a gyerek?)<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">És ahogy én lekuporodtam,</div>
<div dir="auto">úgy kelt fel rögtön a világ:</div>
<div dir="auto">tornyok jártak-keltek köröttem</div>
<div dir="auto">és minden láb volt, csupa láb,</div>
<div dir="auto">és megnőtt a magas, a messze,</div>
<div dir="auto">és csak a padló volt enyém,</div>
<div dir="auto">mint nyomorult kis rab mozogtam</div>
<div dir="auto">a szoba börtönfenekén.<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">És ijesztő volt odalentről,</div>
<div dir="auto">hogy olyan nagyok a nagyok,</div>
<div dir="auto">hogy mindent tudnak és erősek</div>
<div dir="auto">s én gyönge és kicsi vagyok.</div>
<div dir="auto">Minden lenézett, megalázott,</div>
<div dir="auto">és hórihorgas vágy emelt</div>
<div dir="auto">– föl! föl! – mint az első hajóst, ki</div>
<div dir="auto">az egek felé szárnyra kelt.<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">És lassan elfutott a méreg,</div>
<div dir="auto">hogy mégse szállok, nem növök;</div>
<div dir="auto">feszengtem, mint kis, észre sem vett</div>
<div dir="auto">bomba a nagy falak között;</div>
<div dir="auto">tenni akartam, bosszut állni,</div>
<div dir="auto">megmutatni, hogy mit tudok.</div>
<div dir="auto">Negyedóra – és már gyülöltem</div>
<div dir="auto">mindenkit, aki elnyomott.<br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!…</div>
<div dir="auto">És ekkor, zsupsz, egy pillanat:</div>
<div dir="auto">Lóci lerántotta az abroszt</div>
<div dir="auto">s már iszkolt, tudva, hogy kikap.</div>
<div dir="auto">Felugrottam: – Te kölyök! – Aztán:</div>
<div dir="auto">– No, ne félj, – mondtam csendesen.</div>
<div dir="auto">S magasra emeltem szegénykét,</div>
<div dir="auto">hogy nagy, hogy óriás legyen.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/father-and-daughter-daddy-carry-me-vickie-wade.jpg" alt="father-and-daughter-daddy-carry-me-vickie-wade.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /><br />A kép forrása: fineartamerica.com</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F14%2Fszabo_lorinc_loci_orias_lesz_430%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F14%2Fszabo_lorinc_loci_orias_lesz_430%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F14%2Fszabo_lorinc_loci_orias_lesz_430%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/14/szabo_lorinc_loci_orias_lesz_430#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17954022" border="0" /></a><br /></p>
vers
Szabó_Lőrinc
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/father-and-daughter-daddy-carry-me-vickie-wade.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/10/d_varga_bea_a_ket_sello_legendaja
D. Varga Bea - A sellők legendája
2022-10-10T22:45:07+02:00
2022-10-10T22:45:07+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">- Anya, miért olyan mozdulatlanok ezek a sellők? - kérdezte tegnap a gellérthegyi sétánk után kislányom, amikor már a Gellért fürdő oldalában kukucskáltunk be a kerítés rácsai között és meglátta Gárdos Aladár Küzdelem a hüdrákkal című szoborcsoportját. Számára az a szó, hogy "sellő", a mesékből ismert, vízben ide-oda fickándozó, hosszú hajú, ember felsőtestű, halfarkú, kedves, mosolygós lányt jelenti. Tehát nagyon jól azonosította a <span><a tabindex="-1"></a></span>szoborcsoportban látható két fő alakot. Nem akartam felhívni a figyelmét a halszerű szörnyekre, akikkel a sellőlányok küzdenek az alkotásban, mert akkor már a görög mitológiát is belevontam volna a magyarázatba, arról meg még ráér később hallani, ezért csak ennyit feleltem az 5 évesnek:</div>
<div dir="auto">- Mert szobrok, kislányom, nem élőlények.</div>
<div dir="auto">- Jaj tudom, anya! Akkor ők csak teliholdkor kelnek életre!</div>
<div dir="auto">Hümmögtem kicsit magamban, mert egyből tudtam, hogy a kedvenc kutyás mesefilmje egyik epizódjára asszociált.</div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">Este tudatosult bennem, hogy éppen telihold van. Nem hagyott nyugodni, hogy egy ilyen rövid válasszal elintéztem a kérdését és ráadásul pont megemlítette a teliholdat. Megszületett a fejemben a két sellő legendája, aminek vajmi kevés köze van Gárdos Aladár kompozíciójához, hüdrákat (hydrákat) nyomokban sem tartalmaz, ellenben testvéri szeretetből annál többet. Ma este elő is adtam neki, egész jó volt a fogadtatás. <br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto"><strong>Így szól a mese:</strong><br /><br /></div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto">Élt egyszer réges-régen egy testvérpár, Luna és Estella. Ikerlányok voltak, de már az anyaméhben versengtek egymással. Ki győz? Ki születik erre a világra hamarabb? Luna lett a gyorsabb, három perccel hamarabb érkezett testvérénél.<br /><br /></div>
<div dir="auto">Egyformán cseperedtek, aranyló hajú kislányokból, királynői alkatú fiatal nőkké értek az évek alatt. Környezetük ámulva figyelte, milyen nagy a hasonlóság köztük és milyen különleges kapcsolat fűzi össze őket. Ha távol voltak egymástól, akkor is megérezték a másik örömét, bánatát. Nem telt el óra anélkül, hogy egymásra gondoltak volna, egy napot sem tudtak egymás nélkül tölteni. Végtelen nagy szeretet kötötte össze őket. Mindezek ellenére folyamatos verseny volt az életük. Melyikük vesz fel aznap szebb ruhát? Kinek lesz több táncpartnere a bálon? Ki vágtázik gyorsabban a lovával? Még a toronyszobájukba is versenyezve szaladtak fel.</div>
<div dir="auto">Bár Estella született később, a versengésből általában ő került ki győztesen. Lunát ez nagyon bosszantotta. Folyton újabb és újabb ötlet jutott eszébe, hogyan is tudna borsot törni testvére orra alá és állandóan új kihívásokat keresett, hogy végre ő győzedelmeskedhessen. Egy éjjel álmot látott. A víz tündére szólította:</div>
<div dir="auto">- Napkeltekor gyere a folyóhoz és hívd a testvéredet is! Úszásban mindig te voltál a jobb, mutasd meg, még mindig így van-e?</div>
<div dir="auto">Luna mosolyogva ébredt. Igen! Átússzák a folyót, ebben végre ő fog győzni! Estella húzódozott, amikor testvére hívta.</div>
<div dir="auto">- Nem hiszem, hogy jó ötlet, éppen árad a folyó…</div>
<div dir="auto">- Ugye nem futamodsz meg testvérkém? – kérdezte szélesen mosolyogva, csípőre tett kézzel Luna.</div>
<div dir="auto">Estellának több sem kellett, már szaladt is a víz felé. Egyszerre vetették bele magukat a gyors sodrású folyóba. Luna hosszú karcsapásokkal haladt, már majdnem átért a túlpartra, amikor meghallotta testvére segélykiáltását:</div>
<div dir="auto">- Segíts, Luna! Túl erős a sodrás, nem tudok átúszni!</div>
<div dir="auto">Luna hátrapillantott, látta, hogy Estella küzd a vízzel. De a versenyszellem erősebb volt benne mindennél, amikor meglátta, hogy már csak néhány méter és megérkezik a túlsó partra.</div>
<div dir="auto">- Luna! Nem tudom fent tartani magam! Segíts…. – Estella utolsó szavait elnyelte a víz, ahogy őt magát is.</div>
<div dir="auto">Luna kibotorkált a partra, de örömmámor helyett, amiért ő nyerte meg a versenyt, a kétségbeesés lett úrrá rajta. Hiába pásztázta tekintetével a vizet, hiába kiáltozta testvére nevét, nem látta sehol, nem érkezett válasz. Visszaúszott a folyó közepére, lebukott a víz alá, de alig bírta tartani magát, egy örvény keletkezett körülötte, amely felkavarta a folyómedret, átláthatatlanná téve a körülötte lévő vízivilágot. Luna zokogott, Estella nevét üvöltötte, mindhiába. Ekkor egy hatalmas hullám a partra sodorta őt. Nem tudta, mennyi idő telt el, mire végre fel bírta emelni a fejét és ki tudta nyitni a szemét. Vakító világosságot látott a folyó közepéből kiemelkedni. Azonnal felismerte álmából az áttetsző alakot, a víz tündérét. Hosszú haja lobogott körülötte, kék köpenye alól kivillant aranyszínű ruhája. Két karjában tartotta Estella élettelen testét.</div>
<div dir="auto">- Miért tetted? Miért hívtál ide minket? – zokogta vádlón Luna – Elvetted a testvérem életét!</div>
<div dir="auto">- Nem én tettem – mondta csendesen a víz tündére – Próbára tettelek a kérésemmel, de te döntöttél. Jól tudtad, hogy árad a folyó, Estella is figyelmeztetett rá. Azt is tudtad, hogy testvéred nem olyan jó úszó, mint te. De éppen ezért csaltad őt ide. Le akartad győzni, mindenáron. Ezért a győzelemért Estella az életével fizetett.</div>
<div dir="auto">Luna két karját kinyújtva a tündér felé szaladt a sekély vízben.</div>
<div dir="auto">- Add vissza Estella életét! – kiáltotta kétségbeesetten – Mindennél jobban szeretem őt! Nem tudok a testvérem nélkül élni.</div>
<div dir="auto">- Egészen biztos ez? - vonta fel szemöldökét a tündér – Nélküle nem tudsz élni vagy a versengés nélkül?</div>
<div dir="auto">Luna térdre esett a vízben és összekulcsolt két kezét a tündér felé emelte.</div>
<div dir="auto">- Megígérem, hogy soha többé nem versenyzek vele, ha visszaadod az életét.</div>
<div dir="auto">A tündér nagyon lassan szólalt meg.</div>
<div dir="auto">- Mivel mindketten versengő szelleműek vagytok, egyikőtök sem hibásabb a másiknál abban, ami ma történt, igazságos döntést hoztam. Visszaadom Estella életét, úgy, hogy közben elveszem mindkettőtökét. Öröklétre, de mozdulatlanságra ítéllek benneteket, egyetlen napot kivéve minden hónapban. Amikor a telihold és az Esthajnalcsillag egyszerre ragyog az égen, akkor életre kelhettek és kedvetekre úszkálhatok a rátok bízott vízben.</div>
</div>
<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a">
<div dir="auto"><br />Így történt, hogy Estella és Luna sellőkké változtak. Örök mosollyal az arcukon kőszobrokként őrzik a a fürdőzök biztonságát, vigyázva rájuk, nehogy bárki is vízbe fulladjon. Azokon az éjszakákon pedig, amikor a telihold és az Esthajnalcsillag együtt világítja be a fekete égboltot, a két lány mozdulatlansága önfeledt viháncolásba vált át. Kézen fogva, úsznak, énekelnek, keringnek egymás körül kacagva, addig, amíg a nap első derengése elő nem bukkan a horizonton. Ekkor megnyugodva, egymást átölelve térnek vissza őrhelyükre.<br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/3d48a11a4d82e3afb39763843418c917_1.jpg" alt="3d48a11a4d82e3afb39763843418c917_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /><br /><br />A kép forrása: Göröntsér Vera, kozterkep.hu</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F10%2Fd_varga_bea_a_ket_sello_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F10%2Fd_varga_bea_a_ket_sello_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F10%2Fd_varga_bea_a_ket_sello_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - A sellők legendája"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/10/d_varga_bea_a_ket_sello_legendaja#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17951534" border="0" /></a><br /></p>
mese
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/3d48a11a4d82e3afb39763843418c917_1.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/06/zelk_zoltan_oszi_mese_380
Zelk Zoltán: Őszi mese
2022-10-06T14:39:16+02:00
2022-10-06T14:39:16+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p><span>Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.</span><br /><span> – Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!</span><br /><span> A falevél erre sírva fakadt.</span><br /><span> – Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!</span><br /><span> A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.</span><br /><span> Nem baj, ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem.</span><br /><span> De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:</span><br /><span> – Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?</span><br /><span> De a falevél bizony nem tudta.</span><br /><span> Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.</span><br /><span> – Ott van a kismadár – ujjongott a falevél, – akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!</span><br /><span> Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.</span><br /><span> – Menjünk utánuk – könyörgött a falevél.</span><br /><span> A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.</span><br /><span> – Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.</span><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/28700805_1728620187197582_6163111903594269510_o.jpg" alt="28700805_1728620187197582_6163111903594269510_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A kép forrása: facebook.com</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F06%2Fzelk_zoltan_oszi_mese_380%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F06%2Fzelk_zoltan_oszi_mese_380%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F10%2F06%2Fzelk_zoltan_oszi_mese_380%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Zelk Zoltán: Őszi mese"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/10/06/zelk_zoltan_oszi_mese_380#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17948252" border="0" /></a><br /></p>
mese
Zelk_Zoltán
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/28700805_1728620187197582_6163111903594269510_o.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/30/a_so_magyar_nepmese_527
A só (magyar népmese)
2022-09-30T21:56:26+02:00
2022-09-30T21:56:26+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p><span>A só</span><br /><br /><span>Volt egyszer egy öreg király s annak három szép leánya. A fél lába már a koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három leányát férjhez adni. Hiszen ez nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-egy ország. Hanem amiképpen nincs három egyforma alma, azonképp a három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát egyszer a király a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt legjobban szereti.</span><br /><br /><span>Sorba kérdezte a leányokat, kezdette a legidősebbiken:</span><br /><span>– Felelj nekem, édes leányom, hogy szeretsz engem?</span><br /><span>– Mint a galamb a tiszta búzát – mondta a leány,</span><br /><span>– Hát te, édes leányom? – kérdezte a középsőt.</span><br /><span>– Én úgy, édesapám, mint forró nyárban a szellőt.</span><br /><span>– No, most téged kérdezlek – fordult a legkisebbikhez -, mondjad, hogy szeretsz?</span><br /><span>– Úgy, édesapám, ahogy az emberek a sót! – felelte a kicsi királykisasszony.</span><br /><span>– Mit beszélsz, te haszontalan lélek! – förmedt rá a király. – Kitakarodj az udvaromból, de még az országomból is! Ne is lássalak, ha csak ennyire szeretsz!</span><br /><br /><span>Hiába sírt, könyörgött a királykisasszony, hiába magyarázta, hogy az emberek így meg úgy szeretik a sót – nem volt kegyelem: világgá kellett hogy menjen a kicsi királykisasszony.</span><br /><span>Elindult keserves sírás közt a kicsi királykisasszony, s betévedt egy rengeteg erdőbe. Onnan nem is tudott kivergődni, szállást vert egy odvas fában, s ki-kijárt az erdőbe, szedett epret, málnát, szedret, mogyorót, s amit csak talált, úgy éldegélt egymagában.</span><br /><br /><span>Egyszer, mikor már egy esztendő is eltelt volt, arra vetődött a szomszéd királyfi, s ez megpillantotta a királykisasszonyt a málnabokrok közt. De a királykisasszony is észrevette a királyfit, s nagy ijedten beszaladt a fa odvába.</span><br /><span>Utána megy a királyfi, s beszól:</span><br /><span>– Ki van itt?</span><br /><span>A királykisasszony meghúzódott az odúban, reszketett, mint a nyárfalevél, s egy szó nem sok, annyit sem szólt. Újra kérdi a királyfi:</span><br /><span>– Hé! ki van itt? Ember-e vagy ördög? Ha ember, jöjjön ki, ha ördög, menjen a pokol fenekére!</span><br /><span>A királykisasszony most sem mert szólni.</span><br /><span>Harmadszor is kérdi a királyfi:</span><br /><span>– Hé! ki van itt? Szóljon, ember-e vagy ördög, mert mindjárt belövök!</span><br /><span>De már erre megijedt szörnyen a királykisasszony, s kibújt a fa odvából nagy szipogva-szepegve. Rongyos, piszkos volt a ruhája, szégyellte magát erősen, s keserves könnyhullatás közt mondta el a királyfinak, hogy ki s mi ő. Megtetszett a királyfinak a királykisasszony, mert akármilyen rongyos volt, akármilyen piszkos volt a ruhája, szép volt, kellemetes volt az arca. Szép gyöngén megfogta a kezét, hazavezette a palotájába, ott felöltöztette drága aranyos-gyémántos ruhába, s két hetet sem várt, de még egyet sem, azt gondolom, hogy még egy napot sem, de talán még egy órát sem, megesküdtek, s csaptak akkora lakodalmat, hogy no.</span><br /><br /><span>Telt-múlt az idő, a fiatal pár nagy békességben élt, úgy szerették egymást, mint két galamb. Azt mondta egyszer a király:</span><br /><span>– No, feleség, én akkor, amikor először megláttalak, nem is igen firtattam, hogy miért kergetett el az apád. Mondd meg nekem a tiszta valóságot.</span><br /><span>– Lelkem uram – mondja a királyné -, én másként most sem mondhatom. Azt kérdezte az édesapám, hogyan szeretem őt, s én azt feleltem: mint az emberek a sót.</span><br /><span>– Jól van – mondta a király -, majd csinálok én valamit, tudom, visszafordul az édesapád szíve.</span><br /><span>Hogy s mint fordítja vissza, arról semmit sem szólt a feleségének, hanem csak befordult a másik szobába, levelet írt az öreg királynak, s abban meghívta délebédre. Hát el is ment a levél másnap, s harmadnap jött a király hatlovas hintón. Fölvezette a fiatal király az öreg királyt a palotába, a palotájának a legszebb szobájába, ottan már meg volt terítve az asztal két személyre. Leülnek az asztalhoz, hordják az inasok a finomabbnál finomabb ételeket, de hogy szavamat össze ne keverjem, a fiatal király megparancsolta volt, hogy az öreg király számára minden ételt külön főzzenek, süssenek, s abba sót ne tegyenek.</span><br /><br /><span>No, ez volt csak az ebéd! Megkóstolja az öreg király a levest, merít belőle egy kanállal, kettővel, de le is tette mindjárt a kanalat, nem tudta megenni a levest, olyan sótalan volt. Gondolta magában az öreg király: ebből bizony kifelejtették a sót, de a sóbafőttben majd csak lesz. Nem volt abban annyi sem, mint egy mákszem. Hordták a pecsenyéket szép sorjában, de vissza is vihették, mert a vén király csak megnyalintotta, s bele sem harapott, olyan cudar sótalan, ízetlen volt mind a sok drága pecsenye.</span><br /><span>De ezt már nem állhatta szó nélkül az öreg király:</span><br /><span>– Hallod-e, öcsém, hát miféle szakácsod van neked, hogy só nélkül süt-főz?</span><br /><span>– Sóval süt-főz ez máskor mindig, felséges bátyámuram, de én azt hallottam, hogy bátyámuram nem szereti a sót, megparancsoltam hát, hogy fejét vétetem, ha egy mákszem sót is tesz az ételekbe.</span><br /><span>– No, öcsém, azt ugyancsak rosszul tetted, mert én erősen szeretem a sót. Kitől hallottad, hogy nem szeretem?</span><br /><span>– Én bizony éppen a kigyelmed leányától, felséges bátyámuram – mondta a fiatal király.</span><br /><span>Abban a szempillantásban megnyílik az ajtó, belépett a királyné, az öreg király legkisebb leánya.</span><br /><br /><span>Hej, istenem, örült az öreg király! Mert még akkor megbánta volt szívéből, hogy elkergette a leányát, s azóta ország-világ kerestette mindenfelé. Bezzeg, hogy most a legkisebbik leányának adta a legnagyobbik országát. A fiatal király mindjárt kezére vette azt az országot is, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/309268283_621145046031575_6259628395349718249_n.jpg" alt="309268283_621145046031575_6259628395349718249_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /><br /></span>A kép forrása: saját fotó</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F30%2Fa_so_magyar_nepmese_527%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F30%2Fa_so_magyar_nepmese_527%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F30%2Fa_so_magyar_nepmese_527%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A só (magyar népmese)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/30/a_so_magyar_nepmese_527#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17944178" border="0" /></a><br /></p>
népmese
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/309268283_621145046031575_6259628395349718249_n.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/28/csukas_istvan_makk_marci
Csukás István: Makk Marci
2022-09-28T13:41:24+02:00
2022-09-28T13:41:24+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div>Ez a vidám két makk-gyerek</div>
<div>sose náthás sose beteg!</div>
<div>Figyeljetek, elmesélem,</div>
<div>Hogyan élnek nyáron, télen.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Előbb bemutatom őket,</div>
<div>a vidáman nevetőket,</div>
<div>a lányt hívják Makk Marcsinak,</div>
<div>a fiút meg makk Marcinak.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Amikor a nap fellángol,</div>
<div>kiugranak ők az ágyból,</div>
<div>fel sem szárad még a harmat,</div>
<div>a két gyerek fürgén baktat.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Hát mit látnak: fa tövében</div>
<div>Vendel manó hortyog szépen.</div>
<div>Rákiáltanak: "Itt a reggel!</div>
<div>Ki az ágyból, lusta Vendel!"<br /><br /></div>
<div></div>
<div>A patakból vizet hoznak,</div>
<div>nyakat, fület szappanoznak.</div>
<div>Ragyog a fog, nincs benne lyuk,</div>
<div>gyönyörű is a mosolyuk.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Hála a hűs patakvíznek,</div>
<div>jóétvággyal reggeliznek,</div>
<div>foguk alatt gyümölcs ropog,</div>
<div>jól megrágják a falatot!<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Nyári öröm, nyári csoda,</div>
<div>csillog a víz, menjünk oda!</div>
<div>Fussunk, fussunk, futni de jó!</div>
<div>Ússzunk, mint a papírhajó!<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Hűs habokban</div>
<div>fürödjünk meg,</div>
<div>parton gyémánt</div>
<div>béka brekeg,</div>
<div>bogár zörög, szarka csörög,</div>
<div>s érzed, hogy ez a nyár örök!<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Megtömték a hátizsákot,</div>
<div>Marci, Marcsi nekivágott,</div>
<div>nézzük csak meg a világot,</div>
<div>mit a szemünk még nem látott!<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Hegyoldalon tüdő tágul,</div>
<div>elöl hegy és völgy van hátul,</div>
<div>de bátor előre megy,</div>
<div>lehet bármily magas hegy!<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Fordul a Föld, ősz jön újra,</div>
<div>fáról a levél lefújja,</div>
<div>madárijesztőt, ha látja,</div>
<div>kender haját megcibálja.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Az ősz gyümölcsöt is érlel,</div>
<div>nem törődnek a levéllel,</div>
<div>fejét ezen egy se törte,</div>
<div>övék lesz a szőlő, körte!<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Mintha fehér, nagy lepedőt</div>
<div>terít az ég: fehér a föld!</div>
<div>Befagy a tó a domb mellett,</div>
<div>és meglátszik a lehellet.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Felöltöznek, egyik se fél,</div>
<div>s jöhet a tél, jöhet a tél!</div>
<div>Szánkót húznak, hemperegnek,</div>
<div>s köszönnek a Hóembernek!<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Télen alszik a természet,</div>
<div>ők is el-el heverésznek,</div>
<div>ők is el-el bóbiskolnak,</div>
<div>és a végén már horkolnak.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>Hagyjuk őket, psz, aludni,</div>
<div>de jó is volna azt tudni,</div>
<div>hogy vajon mit is álmodnak</div>
<div>mélyén a nagy nyugalomnak?<br /><br /></div>
<div></div>
<div>És ez a két vidám gyerek</div>
<div>újra a fűben hempereg,</div>
<div>versenyt futnak majd a széllel,</div>
<div>nem törődnek betegséggel.<br /><br /></div>
<div></div>
<div>se náthával, se a lázzal,</div>
<div>köhögéssel, megfázással,</div>
<div>csak futkosnak és játszanak,</div>
<div>egészségesek, mint a makk!<br /><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/309267517_5595808927163432_5737731736197302234_n.jpg" alt="309267517_5595808927163432_5737731736197302234_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /><br />A kép forrása: saját fotó</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F28%2Fcsukas_istvan_makk_marci%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F28%2Fcsukas_istvan_makk_marci%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F28%2Fcsukas_istvan_makk_marci%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Csukás István: Makk Marci"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/28/csukas_istvan_makk_marci#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17942160" border="0" /></a><br /></p>
vers
Csukás_István
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/309267517_5595808927163432_5737731736197302234_n.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/24/hala_igaz_tortenet
D. Varga Bea - Hála (igaz történet)
2022-09-24T00:31:53+02:00
2022-09-24T00:31:53+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div class="m8h3af8h l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf n3t5jt4f">
<div dir="auto">Brumi vagyok. Vagy ahogy mostanában hív a kisgazdám, Gyógyika. Hogy miért kaptam tőle ezt a nevet? Kíváncsi vagy? Elmeséljem? Vigyázz, hosszú lesz a történet, de nagyon érdekes, olvasd végig!<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Nekem van időm, bőven. Emberi számítások szerint közelítek a negyven évhez, de nálunk, plüssmackóknál nem rohannak így a napok. Kölyökmackó vagyok, és mint olyan, a gyerekekkel érzem magam igazán jól. Éppen ezért, amikor kisgazdám anyukája felnőtt lett, felültetett a <span><a tabindex="-1"></a></span>polcra, hogy onnan szemléljem a világ történéseit. Jaj, mert azt nem is mondtam még, hogy amikor kisgazdám anyukája négy éves volt, egy hideg téli napon egymásra találtunk. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú és fél. Odacammogtam hozzá, és megkérdeztem tőle, hogy mi a baj? „Kiveszik a mandulámat” – mondta ő és potyogtak a könnyei – „Hamarosan kórházba megyek”. Átöleltem, vigasztalóan brummogtam a fülébe és megígértem neki, hogy vigyázni fogok rá. Kisgazdám anyukája rám mosolygott. „Komolyan, Brumi?” – így nevezett el, Bruminak – „Nahát, hogy te milyen kedves kismackó vagy! Most már nem is félek annyira!”. Nap napot követett, közeledett a műtét időpontja. Kisgazdám anyukáját sok vizsgálatra küldték el. Belekukkantottak a fülébe, orrába, torkába. Megmérték a lázát. Meghallgatták a szívverését. Vért vettek tőle. Minden vizsgálatra elkísérhettem, bátorítóan foghattam a kezét. Ám amikor arra került a sor, hogy be kellett feküdnie a kórházba, azt mondta neki a doktor bácsi, hogy engem nem vihet magával. Kisgazdám anyukája zokogott, én is hullattam a mackókönnyeket. Négy nap múlva találkoztunk újra. Örömömben össze-vissza ugráltam, amikor végre átölelhettem. Sápadt volt és fájt a torka. Sokat kellett feküdnie, pihennie. Nagyon halkan tudott beszélni, de elmesélte, hogy a kórház egy félelmetes hely. Rengeteg gyerekkel feküdt egy szobában, majdnem mindegyik hangosan sírt az anyukája után. Néha bementek az ápolók, hogy csendre intsék őket, de nem lett csend. Kisgazdám anyukája egyedül érezte magát, fejére húzta a takarót és félt, mert nem tudta, mi fog vele történni. Másnap korán ébresztették, elküldték mosdóba. Fázott és rettegett, mert egy szigorú néni kísérte mindenhová. Nem kaphatott melegebb ruhát, a fogai összekoccantak a hidegtől. A műtőbe egy kedves fiatal bácsi kísérte be, aki azt mondta neki, hogy nem kell félnie, minden rendben lesz, de nem hitt neki. Ezután felfektették egy nagy ágyra és lámpák sokasága világított bele a szemébe. Zavarta a fény és a hideg, hiányzott neki az anyukája, apukája. Amikor a szája elé tettek egy nagy, gumimaszkot, sírni kezdett. Sírva tért magához a kórházi ágyában, fájt a feje, a torka, az orra, a párnája csupa vér volt… El kellett takarnom a szememet a mancsommal, amikor ezt elmesélte, mert szinte láttam magam előtt. Három napot kellett még bent maradnia a kórházban, addig csak egyszer, ablakon keresztül láthatta a szüleit, mert influenzajárvány volt épp és nem mehettek be hozzá a kórterembe.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Most, ahogy visszaemlékszem erre a történetre, amit kisgazdám anyukája mesélt nekem, nagyon elszomorodom. Eszembe jutott, mennyire sajnáltam őt, amiért nem lehettem vele, egyedül kellett átélnie ezeket a rossz dolgokat. Nem vigyázhattam rá, ahogy megígértem neki a találkozásunkkor. Bántott, hogy nem engedték meg, hogy mellette legyek a kórházban. Akkor, amikor már otthon volt, meggyógyítottam a szeretetemmel. Őriztem az álmát, amikor aludt, hozzábújtam, amikor szüksége volt rám. Játszottam vele, amikor jobban lett. És egyszer csak visszatért a szín az arcába, újra sokat nevetett, mint azelőtt és visszament az óvodába. Sok éven át voltam még a legjobb barátja, de egyszer csak elérkezett a felnőttkor küszöbe és akkor kisgazdám anyukája azt mondta nekem: „Brumikám, köszönöm, hogy vagy nekem. Nagyon szeretlek, de most pihenj egy kicsit. Ideültetlek a polcra, nézgelődj, gyűjtsd az erőt, mert biztosan lesz még valaki, akinek nagyon nagy szüksége lesz a gyógyító energiádra.”.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Hosszú évek teltek el, én csak vártam, várakoztam. Egy szép napon eljött az időm, feladatot kaptam. Kisgazdám anyukája levett a polcról, megsimogatott és a fülembe súgta: „Mától új kisgazdád lesz, az én kislányom. Legyél jó pajtása és vigyázz rá nagyon. Ő is mandulaműtét előtt áll.” – és átadott a lánykának, aki csillogó szemmel, vidáman ölelt magához. „Ő a te gyógymackód, anya?” – kérdezte – „Gyógyikának nevezem el”. Összebarátkoztam Dorottyával. Nagyokat kacagva sokat játszottunk együtt, magához ölelve aludt el. Közeledett a műtét napja. Dorottya nem félt, ő egy igazán bátor kislány. Elkísértem a vizsgálatokra, fogtam a kezét, miközben Viktória vért vett tőle. Együtt nevettünk, amikor Viki mókásan elmesélte neki, hogy most a pillangó segítségével katicákat fognak előcsalogatni a kis karjából. Utána kapott egy tapaszt a szúrás helyére, amire az óvodai jelét rajzolta Viki. Sőt, kaptam én is! Ezt láthatjátok rajtam a képen. Büszkén sétáltunk együtt az egyformán beragasztott karunkat lóbálva. És közben boldogság áradt szét bennem, amiért a laborban dolgozó igazán kedves Viktória olyan hangulatot tudott teremteni a vérvétel során, hogy nem maradt rossz érzés miatta Dorottyában.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Eljött a műtét napja. Egész éjjel nem aludtam, annyira rettegtem attól, hogy ez a kislány is olyan szomorúan, fájdalmakkal telve fog távozni a kórházból, mint egykor anyukája. Majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben, amikor kiderült, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy bemenjek én is vele. Sőt, még apukája is vele maradhatott végig a bent tartózkodása alatt. „Gyere Gyógyika, ma fogják kivenni a mandulámat” – mondta vidáman Dorottya. Én bátorítóan megszorítottam a kezét, örültem, hogy mosolyog, de féltem, hogy ez a mosoly hamarosan eltűnik.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Szerintetek másnap, amikor hazatért anyukájához és a kisöccséhez Dorottya, mit mondott? Nem fogjátok kitalálni. Megsúgom: „Anya, olyan jó volt a kórházban!”. Képzeljétek, egy csodahelyre került a kislány, hihetetlenül kedves gyógyítók közé. A doktor nénijét Dorinának hívják. Az egyforma névkezdet miatt máris kialakult egy szimpátia kisgazdámban felé. Dorina doktor néni nem csak szép, de nagyon óvatos és kedves, semmit nem erőltetett a kis betegére. Csak olyan vizsgálatokat végzett el, amire engedélyt kapott Dorottyától. Egyik ámulatból a másikba estem. Kisgazdám anyukájának elmondása alapján egészen másra számítottam. A kórház nem csillogó, nem modern, de az ott dolgozók melegsége, kedvessége beragyogja a tereket. Ott főleg felnőtteket szoktak gyógyítani, mégis mindenki, akinek dolga volt Dorottyával aznap és másnap, értett a gyerekek nyelvén. Egyenrangú partnernek tekintették őt, mindig mondták, hogy mire számíthat a következőkben, mi fog történni. Megnyugtatták, megnevettették, így eszébe sem jutott félni. Félt helyette az apukája. A műtős bácsi ölben vitte be, mint egy királylányt, és képzeljétek, bemehettem vele én is, a lábánál ülve vigyáztam rá! De nem is kellett vigyázni, megtették helyettem az orvosok. Nagy szakértelemmel, óvatosan és figyelmesen dolgoztak. A műtét után megnyugodott apukája és én is. Láttam, hogy itt nem sok dolgom lesz, vigasztalni biztosan nem kell ébredés után. Így egyszerűen csak hozzábújtam és elaludtam vele együtt. Arra ébredtem, hogy az aneszteziológus bekukkant a szobába, ahol csak mi voltunk, és megkérdezi, hogy minden rendben van-e. Hamarosan egy ápolónő jött, ő is megkérdezte, meg is nézte. Majd Dorina doktor néni érkezett. És ez így ment egész nap. Felváltva ellenőrizték, hogy kis betegük jól érzi-e magát, pedig volt elég dolguk. Sok műtét várt rájuk és a betegek is érkeztek folyamatosan. Dorottya hamarosan magához tért, jókedvűen. Biztos vagyok benne, hogy érezte azt a szeretetet, figyelmet, ami körülvette. Apukája leste a kívánságait, az ápolónők, orvosok mosolyogva néztek be mindig a szobába. Nagy kő, mit kő! Egy szikla esett le a szívemről. Kezembe fogtam kisgazdám kezét és a fülébe súgtam, hogy a lehető legjobb helyen esett túl a mandulaműtéten. Másnap reggel kipihenten ébredt. Nagyon tetszett neki, hogy amikor vizitre érkeztek hozzá a doktorok, a főorvos bácsi nemcsak az állapotát vitatta meg vele, de még a Hupikék Törpikékről is beszélgettek. Mindent rendben találtak, így haza is jöhettünk. Indulás előtt beköszönt a szobába az a kedves bácsi is, aki a betegfelvételi ablaknál szokott dolgozni és érdeklődött Dorottya állapota felől. Kedves olvasók, el tudjátok képzelni, hogy ez milyen jól esik még egy 5 éves kislánynak is?<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Hálás vagyok, amiért Viki volt az első, aki Dorottyától vért vett és a gyermeki lélekre hangolva két különböző alkalommal is át tudta segíteni a tűtől való félelmen! Hálás vagyok, amiért a Péterfy Kórház Fül-Orr-Gégészetén ilyen empatikus és profi gyógyítók dolgoznak! Hálás vagyok, mert bár azóta is Gyógyika a nevem, Dorottya lelkét nem kell gyógyítanom! Elég ha továbbra is csak szeretem őt.</div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto"><span class="fxk3tzhb b2rh1bv3 gh55jysx m8h3af8h ewco64xe kjdc1dyq ms56khn7 bq6c9xl4 eohcrkr5 akh3l2rg"><br /><br /></span></div>
<div dir="auto"><span class="fxk3tzhb b2rh1bv3 gh55jysx m8h3af8h ewco64xe kjdc1dyq ms56khn7 bq6c9xl4 eohcrkr5 akh3l2rg">-----------------------------------------<br /><br /></span></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Dorottya anyukájaként szeretném megköszönni Körmöndi Viktóriának az Újpesti Gyerekrendelő laborosának, valamint Dr. Göböl Dorinának, Dr. Huszka János főorvosnak és mindenkinek, aki 2022. szeptember 19-én és 20-án a Péterfy Sándor utcai Kórház Fül-Orr-Gégészeti osztályán dolgozott, kislányommal kapcsolatba került, akár csak egy mosoly erejéig. Sajnos sem az ápolónők, sem az aneszteziológus, sem a betegfelvevő kedves úriember nevét nem sikerült kiderítenünk még, pedig nagyon szívesen megemlítenék mindenkit név szerint! Örökké hálás leszek nekik, amiért kedvességükkel, gyerekszeretetükkel, nyugodt természetükkel, hozzáértésükkel, empátiájukkal hozzásegítették kislányomat - és férjemet - ahhoz, hogy pozitív érzelmekkel távozzon a vérvételekről és a kórházból. Lánykámmal minden nap beszélgetünk azóta is a bent töltött időről. Ma este megkérdeztem tőle, hogy tud-e mondani bármi rosszat, ami a kórházban történt? Elgondolkodott és azt mondta, hogy csak egyet. "A műtét után nagyon éhes voltam, korgott a pocakom, de csak keveset tudtam enni, mert megfájdult a torkom." Azt kívánom, hogy soha rosszabb élménnyel ne távozzon kórházból.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">A gyógyítóknak pedig azt, hogy ne veszítsék el azt a tüzet, ami most melegíti és ragyogtatja őket és ami által a betegeik is átmelegszenek!<span class="fxk3tzhb b2rh1bv3 gh55jysx m8h3af8h ewco64xe kjdc1dyq ms56khn7 bq6c9xl4 eohcrkr5 akh3l2rg"><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/307695724_5582661728478152_190647979022110530_n.jpg" alt="307695724_5582661728478152_190647979022110530_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A kép forrása: saját fotó<br /><br /></span></div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F24%2Fhala_igaz_tortenet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F24%2Fhala_igaz_tortenet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F24%2Fhala_igaz_tortenet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - Hála (igaz történet)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/24/hala_igaz_tortenet#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17938534" border="0" /></a><br /></p>
saját_írás
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/307695724_5582661728478152_190647979022110530_n.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/21/kacsa_nagyi_majkremes_kenceje
D. Varga Bea - Kacsa nagyi májkrémes kencéje
2022-09-21T09:33:56+02:00
2022-09-21T09:33:56+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Az úgy kezdődött, hogy kinőttük a házunkat... Nagyratörő terveket szövögetünk körülbelül két éve. Olyanokat, mint például:</div>
<div dir="auto">- körülbelül 10 négyzetméterrel nagyobb házba költözni</div>
<div dir="auto">- legalább egy félszobával többel rendelkezni</div>
<div dir="auto">- <span><a tabindex="-1"></a></span>külön szobában elhelyezni az ellenkező nemű kis porontyainkat</div>
<div dir="auto">- normális szomszédok között élni</div>
<div dir="auto">De az sem baj, ha nyerünk a lottón egy szemmel látható összeget és építhetünk valahol egy olyan házikót, ami mindkettőnk álmában rendszeresen visszatérő elem.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Namármost pénzünk eddig sem volt, amit a jelenlegi házért kapnánk, az lótúró az egekbe szökött, a miénknél kicsit nagyobb és jobb állapotú ingatlanok árához képest, azért maximum ebből ki-, egy másik ugyanilyenbe beköltözhetnénk. Úgyhogy egyelőre marad az álmodozás, a heti egy-két alapösszegű szerencsejáték és részemről az aktív munkakeresés, hogy ne érezzem már magam kitartott nőnek. </div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto"><br />Sietek tisztázni azt is, hogy végtelenül hálásak vagyunk azért, hogy húsz évvel ezelőtt saját tulajdonú házban kezdhettük meg közös életünk egyengetését. Minden rosszban van valami jó, szokták mondani. Hát, a mi esetünkre pontosan illik ez a mondás. Férjem szülei még a házasságkötésünk előtt, drámaian korán a csillagok közé tették át székhelyüket, így lett nekünk saját otthonunk. Bárcsak inkább albérletben kezdtünk volna összecsiszolódni...!<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">De vissza a főszálhoz! Költözés. Lehetőségünk ugyan nincs egyelőre, én mégis kiadtam a parancsot: szelektálás, pakolás, rendezgetés! Hátha egyszer erre jár egy jótündér, elhinti a varázsport és belesusogja a fülünkbe, hogy akad egy szép házikója számunkra, viszont 24 órán belül költöznünk kellene. Szóval, hogy ne érjen váratlanul bennünket a lakhelyváltoztatás. Mert szelektálnivaló aaaaaz van bőséggel! <span class="bq6c9xl4 ms56khn7 kjdc1dyq ewco64xe m8h3af8h gh55jysx b2rh1bv3 fxk3tzhb"><br /><br /></span></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Két éve nosztalgiázunk, mert ez idő alatt olyan dolgok kerültek a kezünkbe, amiket rég elveszettnek hittünk vagy már nem is emlékeztünk rá, hogy léteznek egyáltalán! A padlás egy varázslatos hely! Látnotok kellene: pókháló, por, ötszázmillió doboz és zsák és nem tudhatod, hogy amikor kinyitod a következőt, milyen kincsek kerülnek elő! Néha kicsit horrorfilmhez illő borzongással nyúlok egy dobozba, nehogy meglepődjek, mint Marv a Reszkessetek betörők című filmben, amikor megpillantja Buzz McCallister tarantuláját . Brrr.... <span class="fxk3tzhb b2rh1bv3 gh55jysx m8h3af8h ewco64xe kjdc1dyq ms56khn7 bq6c9xl4 eohcrkr5 akh3l2rg"><br /><br /></span></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">A könyves dobozokat imádom nyitogatni! Természetesen itt, ezen az oldalon a könyves kincseket fogom megosztani veletek. Gondolkodom rajta, hogy létrehozok egy külön oldalt minden egyéb fellelt csodatárgynak, némelyik megérdemelné hogy lefotózzuk és megmutassuk, hátha másban is olyan mély érzések törnének elő a láttán, mint bennünk.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Férjemmel mindketten a nyolcvanas években voltunk gyerekek, a kilencvenes években tinédzserek. A Walt Disney mesék gyerekkorunk alapjai közé tartoztak - khmm, ki emlékszik az ominózus Kacsamesékre, amelyet félbeszakítottak, hogy bejelentsék Antall József miniszterelnök halálát? - a könyvesboltokban akkoriban már szép nagy választék volt Disney mesekönyvekből.<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Számomra mégis meglepetés volt, amikor megtaláltam fent a padláson Donald kacsa szakácskönyvét. Nagyon sok könyv dupla példányban kerül elő, mert ugyanazokat a mesekönyveket kaptuk meg a szüleinktől a férjemmel együtt, de ez a kis szakácskönyv nekem nem volt meg. Teljesen belefeledkeztem, ahogy elkezdtem lapozni. Komplett menüt lehet összeállítani belőle a kezdő kis szakácsoknak, hiszen a hideg-meleg ételektől kezdve sütiket, tortákat és még italokat is lehet készíteni az egyszerű vagy egy picit bonyolultabb leírások alapján.</div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Gondoltam, a Kacsamesék rajongó lánykánk örülni fog, ha egyik vacsorára ebből a könyvből találom ki, hogy mit szervírozzak a tányérjára. Férjem mondta is az ötletet, úgyhogy Kacsa nagyi kenőmájas szendvicstöltelékét kevertem ki, amit nemcsak szendvicsbe, hanem pirított kenyérre, bagettre is el tudok képzelni. (A rajzokat elnézve, lassan tényleg inkább Kacsa nagyira hasonlítok, mint Dézire, bár remélem a nagyszülőség még legalább 15-20 évig várat magára).<br /><br /></div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">A fogadtatást kitaláltátok? Egyik gyerek SEM evett a szendvicskrémből, kénytelenek voltunk mi ketten betermelni a férjemmel a négyünknek készített adagot. Annyira tipikus.<span class="fxk3tzhb b2rh1bv3 gh55jysx m8h3af8h ewco64xe kjdc1dyq ms56khn7 bq6c9xl4 eohcrkr5 akh3l2rg"><br /><br /><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/307124746_5573477352729923_8398761648500171422_n_1.jpg" alt="307124746_5573477352729923_8398761648500171422_n_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></div>
<div dir="auto"><span class="fxk3tzhb b2rh1bv3 gh55jysx m8h3af8h ewco64xe kjdc1dyq ms56khn7 bq6c9xl4 eohcrkr5 akh3l2rg"></span></div>
<div dir="auto"><span class="fxk3tzhb b2rh1bv3 gh55jysx m8h3af8h ewco64xe kjdc1dyq ms56khn7 bq6c9xl4 eohcrkr5 akh3l2rg">A kép forrása: saját fotó</span></div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F21%2Fkacsa_nagyi_majkremes_kenceje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F21%2Fkacsa_nagyi_majkremes_kenceje%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F21%2Fkacsa_nagyi_majkremes_kenceje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - Kacsa nagyi májkrémes kencéje"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/21/kacsa_nagyi_majkremes_kenceje#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17936484" border="0" /></a><br /></p>
saját_írás
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/307124746_5573477352729923_8398761648500171422_n_1.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/19/nagyteso_715
D. Varga Bea - Nagytesó
2022-09-19T22:48:40+02:00
2022-09-19T22:48:40+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p><br /><span>Amit most leírok, kivételesen nem kitalált történet, nem a fantáziám szülte. Nagyon friss az élmény még, ezért gyorsan meg is örökítem, mert bár azt gondolom, soha nem fogom elfelejteni, az agy néha furcsa tréfát űz az emberrel és a kevésbé fontos dolgokat helyezi előtérbe, az igazán lényeges emlékeket elrejti.</span><br /><br /><span>A történet szálai messzire nyúlnak vissza, valamivel több mint három évvel ezelőttre, amikor is megszületett kisfiunk, Dániel. Nővére ekkor két és fél éves volt. Végignézte, hogyan növekszik a pocakom, rásimítva pici tenyerét néha érezte, hogyan mocorog benne az öcsike. Sokszor megkérdezte, mikor fog megszületni, mikor bújik ki végre? Én boldog voltam, mert saját magamat ismertem fel benne, sok évvel ezelőtt én is türelmetlenül vártam testvéremet, akit egyszer csak, egy hideg december eleji napon a csizmámba pottyantott a Mikulás. Örültem, hogy kislányunknak megadhatjuk mi is azt az örömöt, amit nekem megadtak a szüleim. Hogy lett egy kishúgom, akire vigyázhattam, akit szerethettem, akivel egy idő után együtt játszhattam, akivel megoszthattam mindent és aki a mai napig az egyik legfontosabb személy az életemben.</span><br /><br /><span>Az örömöm Dani születése után néhány nappal kezdett elpárologni. Nem számoltam ugyanis azzal, hogy Dodi a legdacosabb dackorszakát éli, a "terrible two" kellős közepén tobzódik az érzelmei viharában, a legmagasabbtól a legmélyebbig skálázza végig az összeset. Daninak nem hogy nem örült, inkább fanyalogva nézegette megfelelő távolságból és szerintem arra várt, hogy mikor visszük vissza a kórházba. Elvesztette egykeségét, meg kellett osztania ezután mindent, de legfőképpen az anyja figyelmét és idejét az öccsével. Rájöttem, hogy nem lenne szabad az én nagytesóságomat az övéhez hasonlítani. Hiszen én négy és fél éves voltam, amikor a húgom megszületett, ráadásul jó ideje nyúztam a szüleimet, hogy ugyan, hozzon már nekem a gólya egy testvért, de csakis lányt. Dodi meg nem kérte, hogy bővüljön a család, ő kész tények elé lett állítva.</span><br /><br /><span>Dani ennek megfelelően kismajom üzemmódba kapcsolt, mintha tudná, mivel tudja legjobban idegesíteni a testvérét. Hasfájós lett, akkor volt boldog, ha kézben lehetett, ha Dodival foglalkoztam volna, rögtön elkezdett sírni... Nem túl ideális kezdet egy testvéri jóviszonyhoz. Kislányunk mentségére legyen mondva, soha de soha nem bántotta ezért az öccsét, egyszerűen csak tudomást sem vett róla az idő nagy részében. Két évig abban a szomorú hitben éltem, hogy az én gyerekeim nem játszanak majd együtt, nem lesz köztük szövetség.</span><br /><br /><span>A jég akkor tört meg, amikor Dani elkezdett úgy igazán beszélni. Amikor már ki tudta fejezni magát, elmondta mit szeretne, a kérdésekre válaszolt. Szinte láttam, amikor Dodi fejében felvillant a villanykörte, hogy "jé, ezzel a kis makival tudnék mit kezdeni". Szép lassan bevonta a játékaiba. Persze mindig ő volt a főnök, ő találta ki a játék menetét, de Dani ezt nem bánta. Csillogó szemmel nézett fel a nővérére és örült neki, hogy végre ő is "nagyos" játékot játszhat.</span><br /><br /><span>Most már mosolyogva nézem, hogy milyen sztorikat valósítanak meg szerepjátékaik közepette. Azt gondolom, hogy az én fantáziám sem rossz, na de az övék! Időnként előfordul hiszti, összeveszés, kiabálás egymással, irigység, önzőség. De mindezt ellensúlyozza sok-sok kedvesség:</span><br /><span>- ha Dani szomorú vagy dühös valami miatt, odaszalad Dodihoz és átöleli őt, nála keres megnyugvást</span><br /><span>- ha boltba megyek Dodival, Daninak is választ valami meglepetést</span><br /><span>- múltkor Dani az óvodában megkérte az óvó nénit, hogy menjenek, keressék meg Dodit. Nem akart tőle semmit, csak megnézte, hogy ott van-e és amikor látta, hogy igen, akkor megnyugodott és ment vissza játszani.</span><br /><span>- Dodi rengetegszer rajzol, hajtogat valamit ajándékként "Danikájának"</span><br /><span>És a sort még folytathatnám.</span><br /><br /><span>Ugye milyen megnyugtató ezeket olvasni? A gyerekeim arra tanítottak meg ezzel, hogy semmit nem szabad feladni, minden gyümölcs beérik egyszer!</span><br /><br /><span>És hogy miért írtam le mindezt? A tegnap történtek miatt. Dodinak ma kórházba kellett mennie, egy műtét várt rá. Hetek óta mondtuk neki, hogy vagy apa vagy anya tud bent lenni vele, mindketten nem mehetünk be. Kértük, hogy az indulás előtti napon döntse el, melyikünk legyen mellette. Az utóbbi napokban folyton engem emlegetett. Úgy gondoltam, ezzel el is dőlt a kérdés, én megyek vele. Tegnap, ebéd után jeleztük, hogy most utoljára kérdezzük tőle, mit döntött, mert el kell kezdeni bepakolni a kórházi felszereléseket. Dodi elgondolkodott, majd elkezdett számolni, végül azt mondta:</span><br /><span>- Azt szeretném, hogy apa jöjjön velem, mert holnap anya altatja Danit (felváltva altatjuk apukájával) és különben is, Dani anyával jobban elvan, maradjon csak vele.</span><br /><br /><span>5 és fél éves és megjelent benne az önzetlenség.</span><span> Nem magára gondolt elsősorban, hanem az öccsére. Csordultig telt a szívem!</span><br /><br /><span>Halkan megjegyzem, hogy számítottam erre a döntésére, mert mindig is nagyon apás volt. Ahogy írtam fentebb, Dani sokáig kisajátított engem és ez alatt az idő alatt még inkább megerősödött Dodi és apukája között a szövetség. </span><br /><br /><span>A műtét sikerült, büszke vagyok a lányomra is és apukájára is, amiért gombostűnyi gyomorral ugyan, de biztos érzelmi támogatást nyújtva könnyíti meg Dodinak élete első kórházi bent-tartózkodását. </span><br /><br /><span>*******</span><br /><br /><span>A képen látható rajz kicsit ugyan megviselt, de jól tükrözi Dodi viszonyát az öccséhez. Természetesen ő a nagytesó - az arányok szerint is - aki példát és utat mutat a kistesónak és vezeti őt mindenféle értelemben. </span><br /><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/306730866_5570065696404422_14723094314228252_n.jpg" alt="306730866_5570065696404422_14723094314228252_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F19%2Fnagyteso_715%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F19%2Fnagyteso_715%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F19%2Fnagyteso_715%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - Nagytesó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/19/nagyteso_715#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17935326" border="0" /></a><br /></p>
saját_írás
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/306730866_5570065696404422_14723094314228252_n.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/12/mora_ferenc_zengo_abc_635
Móra Ferenc: Zengő ABC
2022-09-12T08:32:48+02:00
2022-09-12T08:32:48+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Aranyalma ághegyen.</div>
</div>
<div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f">
<div dir="auto">Bari bég a zöld gyepen.</div>
<div dir="auto">Cirmos cica egerész.</div>
<div dir="auto">Csengős csikó heverész.</div>
<div dir="auto">Dongó darázs döngicsél.</div>
<div dir="auto">Esik eső, fúj a szél.</div>
<div dir="auto">Füsti fecske ficsereg.</div>
<div dir="auto">Gerle, galamb kesereg.</div>
<div dir="auto">Gyom között gyors gyík szalad.</div>
<div dir="auto">Harmatos hajnal hasad.</div>
<div dir="auto">Itt van már a zivatar!</div>
<div dir="auto">Jó az anya, jót akar.</div>
<div dir="auto">Kivirít a kikelet.</div>
<div dir="auto">Leveles lesz a liget.</div>
<div dir="auto">Lyukas fazék fekete.</div>
<div dir="auto">Mese, mese, meskete...</div>
<div dir="auto">Nádat a szél legyezi.</div>
<div dir="auto">Nyúl a fülét hegyezi.</div>
<div dir="auto">Orgonafán méhike.</div>
<div dir="auto">Összerezzen őzike.</div>
<div dir="auto">Patakparton pipitér.</div>
<div dir="auto">Róka szava kicsit ér.</div>
<div dir="auto">Susog a sok sasmadár.</div>
<div dir="auto">Szilvafára szarka száll.</div>
<div dir="auto">Tücsök tarlón hegedül.</div>
<div dir="auto">Tyúk az árkon átrepül.</div>
<div dir="auto">Uccu, csípd meg, hóha, hó!</div>
<div dir="auto">Ürgét fogott a Sajó.</div>
<div dir="auto">Vércse vijjog délelőtt.</div>
<div dir="auto">Zörgetik a vasfedőt.</div>
<div dir="auto">Zsindelyezik a tetőt.<br /><br /><br /><br />
<div dir="auto"><span style="color: #3366ff;">Kislányomat egyre jobban érdeklik a betűk. Az írás és az olvasás. Betűket másol, szavakat alkot belőlük, sokszor még értelmetleneket. De amikor önállóan leír valamit ami összeolvasva értelmes szót ad ki, hatalmas sikerélményt jelent neki. Egyre több betűt felismer, megnevez. 5 és fél éves. Ahogy visszaemlékszem, hasonló korú lehettem, amikor megtanultam írni-olvasni. Kétszer jártam a nagycsoportot, 7 éves elmúltam mire elkezdtem az első osztályt és bizony sokszor unatkoztam, amíg a többiek a betűket tanulták... </span></div>
<div dir="auto"><span style="color: #3366ff;">Ti mikor tanultatok meg olvasni?<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/684189_5.jpg" alt="684189_5.jpg" class="imgnotext" /><br /><span style="color: #000000;">A kép forrása: libri.hu</span></span></div>
</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F12%2Fmora_ferenc_zengo_abc_635%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F12%2Fmora_ferenc_zengo_abc_635%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F12%2Fmora_ferenc_zengo_abc_635%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Móra Ferenc: Zengő ABC"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/12/mora_ferenc_zengo_abc_635#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17929417" border="0" /></a><br /></p>
vers
Móra_Ferenc
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/684189_5.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/09/d_varga_bea_osvenyek
D. Varga Bea - Ösvények
2022-09-09T11:25:57+02:00
2022-09-09T11:25:57+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div dir="auto">Mit keresek itt? – kérdezte magától Erika. Évek óta nem járt a házuk közelében elterülő erdőben. Ma reggel viszont azt érezte, hogy el kell indulnia arrafelé. Nagyon rosszul aludt, még rosszabbul ébredt. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívta főnökét és életében először beteget jelentett. Ferenc többször is rákérdezett, hogy biztosan rosszul van? Nem tud bemenni? Mintha tudná, hogy füllentek – gondolta Erika és szégyellte magát.</div>
<div dir="auto"><br />Az álom! Igen, az álma okozta <span><a tabindex="-1"></a></span>ezt a mélyről jövő rosszkedvet, ami miatt hazugságra vetemedett. Erika arca épp olyan borongós volt, mint a szürke felhőkkel takart égbolt. Néhány törzskörzés, hajlongás, bokaforgatás után kocogni kezdett az ösvényen. Az anyjáról álmodott. Az anyjáról, akivel egy csúnya veszekedés után már több mint két hónapja megszakított minden kapcsolatot. Ágnes eleinte naponta kereste őt telefonon, de amikor felcsendült a jól ismert csengőhang, lenémította mobilját, ne is hallja a Für Elise dallamait. Ezt állította be hozzá, hiszen ez volt Ágnes kedvenc Beethoven darabja. Aztán ritkultak a hívások, végül teljesen abbamaradtak. Nincs is ideje lelkizni – gondolta Erika, közben gyorsabb tempóra váltott. Sem az anyjával, sem Péterrel, pedig mostanában a férje is kifordult önmagából. Egyre többször vitatkoznak apróságokon, egyre többször vágja be maga után Péter az ajtót, egyre többször veti Erika szemére, hogy karrierista, akinek nem számít más, csak a pozíció, pedig gyerekei vannak.</div>
<div dir="auto">Hát tehet róla, hogy annyi a munka, hogy este 9 előtt nem ér haza? Hogy általában hétvégén is dolgoznia kell? Legalább egyik nap, de sokszor mindkettőn. Főnöke tudja, hogy megbízható nő, neki adja a bonyolultabb, sok figyelmet igénylő feladatot. Mindig megdicséri, amikor pontosan teljesíti őket és megjegyzi, hogy Erika nagyon ügyes, el van ájulva szorgalmától és legközelebb is számít rá.</div>
<div dir="auto">Elmosolyodott futás közben, amikor idáig jutott a gondolataiban. Lábai ösztönösen vitték előre, érezte, hogy a mozgás hiányzott már a testének. A fák lombjai susogtak az enyhe szélben, mintha azt kérdezték volna: miért? Miért? Miért? Erika a homlokát ráncolta. Miért csak három nap múlva tudtam meg, hogy a lányom rosszul lett az iskolában? Miért nem vettem észre, hogy a fiam magatartása fél év alatt annyit romlott, hogy a harmadik intőt hozta haza? Miért jegyezte meg Péter, hogy nem az ő dolga lenne a kinőtt ruhák helyett újakat venni a gyerekeknek? Miért nem kérdeznek meg már hónapok óta, hogy hova megyünk kirándulni hét végén? És miért mondta az anyja is azon a csendes, nyugodt hangján, hogy nem lesz ez így jó, kislányom? Nem kellett volna mondania! Mert akkor nem csattant volna fel Erika élesen, hogy ne szóljon bele az életébe, foglalkozzon a sajátjával, ami szerinte túl nyugodt. Hiszen csak arról szól, hogy olvas, kertészkedik, gyönyörködik a virágaiban, beszélget és együtt nevet az unokáival, finomakat süt-főz nekik, kirándul a barátnőivel. Olvas. Kertészkedik. Beszélget. Nevet. Süt-főz. Kirándul. Barátnők. A szavak együtt dobbantak Erika szívével. Hát nem erre vágyik ő is? Hát nem azért dolgozik, hogy egyszer majd megvalósíthassa ezeket? De vajon lesz-e „egyszer majd”? Lesz-e még ereje, egészsége és főleg családja? Fogja-e érezni valaha is, hogy elég volt, jöhet a „túl nyugodt” élet? Mikor hozza meg a döntést, hogy le kell lassulnia? Álmában anyukájával együtt nevetett a rózsákkal teliültetett kertben, csokit majszoltak. Pont úgy, ahogyan kislánykorában, amikor minden délután a kerti padon üldögélve elmondták egymásnak, melyikükkel mi történt aznap.</div>
<div dir="auto"><br />Észre sem vette, hogy csorognak a könnyek az arcán. Arra is csak akkor döbbent rá, hogy száz ágra süt a nap, amikor kiért az erdei ösvényről a tisztásra. Térdére támaszkodva lehajolt, kifújta magát. Felegyenesedve már nyitotta is az övtáskáját, elővette telefonját. Az első kicsengés után meghallotta Ágnes halk, mégis örömteli hangját.</div>
<div dir="auto">- Kislányom, épp téged akartalak hívni, itt volt a kezemben a telefon.</div>
<div dir="auto">Erika elmosolyodott.</div>
<div dir="auto">- Bocsáss meg anyu, igazad volt. Még ma felmondok.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/forest-path-dorothy-riley.jpg" alt="forest-path-dorothy-riley.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A kép forrása: fineartamerica.com</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F09%2Fd_varga_bea_osvenyek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F09%2Fd_varga_bea_osvenyek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F09%2Fd_varga_bea_osvenyek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - Ösvények"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/09/d_varga_bea_osvenyek#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17927625" border="0" /></a><br /></p>
novella
saját_írás
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/forest-path-dorothy-riley.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/02/d_varga_bea_szeptember
D. Varga Bea - Szeptember 1.
2022-09-02T08:15:12+02:00
2022-09-02T08:15:12+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<div dir="auto">Dezső, a kiselefánt bánatosan lógatta ormányát az ágya szélén ülve. Időnként kipillantott az ablakon, de az a fránya eső még mindig nem akart elállni. Nagyokat sóhajtozott, mint akinek mázsás súly nyomja a lelkét.</div>
<div dir="auto">- Dezsőkém, még mindig pizsamában vagy? - Anyaelefánt csodálkozva csapta össze a kezét. - Öltözz gyorsan, ott az ünneplő ruhád a széken. Siess, mert elkésünk az évnyitóról!</div>
<div dir="auto">A kiselefánt szeméből peregni kezdtek a könnyek.</div>
<div dir="auto">- <span><a tabindex="-1"></a></span>Anyaaa... Nem akarok átöltözni!</div>
<div dir="auto">Anyaelefánt leült mellé az ágyra és átölelte hüppögő csemetéjét.</div>
<div dir="auto">- Mi a baj, kicsim?</div>
<div dir="auto">- Esik az eső és nem akarok iskolába menni. Hiányzik az óvodám, a barátaim, az óvó nénim - behunyta szemét és Anyaelefánt vállára hajtotta a fejét.</div>
<div dir="auto">Ezekre a szavakra Apaelefánt is belépett a szobába. Egy ideig nézte kisfiát, majd ő is leült mellé.</div>
<div dir="auto">- Dezsőkém, tudod miért esik az eső?</div>
<div dir="auto">- Miért, apa?</div>
<div dir="auto">- Azért, hogy segítsen nektek, iskolásoknak.</div>
<div dir="auto">- Hogy segítsen? - nézett csodálkozva a kiselefánt - Nem értem, apa.</div>
<div dir="auto">- Ha sütne a nap és jó idő lenne, milyen ruhát szeretnél felvenni?</div>
<div dir="auto">- Rövidnadrágot vagy fürdőnadrágot.</div>
<div dir="auto">- És mit csinálnál legszívesebben egy meleg nyári napon?</div>
<div dir="auto">- Fociznék a barátaimmal. Vagy versenyt úsznánk a tóban. Vagy fogócskáznánk a mezőn. Vagy elmennénk Lina néni fagyizójába és megennénk az összes fagyit - szaladt fülig Dezső szája.</div>
<div dir="auto">- Na látod, kisfiam - veregette meg Apaelefánt a vállát. - Ha sütne a nap, sokkal nehezebb lenne iskolába indulni. Az időjárás játékra csábítana. De így, nem kell sajnálnod, hogy borult az ég. Az első iskolai napodon eshet az eső, úgyis az a lényeg, hogy megismerkedj a tanító néniddel és új barátokat szerezz.</div>
<div dir="auto">- Vajon lesznek az iskolában is barátaim? - hajtotta le fejét ismét Dezső.</div>
<div dir="auto">- Hogyne lennének! - kacagott Anyaelefánt - Az én legjobb barátnőimet az iskolában ismertem meg.</div>
<div dir="auto">- Lulu nénit és Fáni nénit? - kérdezte félmosollyal Dezső.</div>
<div dir="auto">- Hát persze! Az évnyitón egymás mellett álltunk, néha egymásra pillantottunk és mire véget ért az ünnepség, mindhárman tudtuk, hogy barátok leszünk. Jaj, de szép évek voltak azok! - sóhajtott ábrándozva Anyaelefánt - Együtt tanultunk meg írni, olvasni és számolni. Délutánonként segítettünk egymásnak megcsinálni a leckét, aztán rohanhattunk a játszótérre. Néha összevesztünk, aztán kibékültünk, de egyvalami nem változott: a barátságunkat nem vehette el tőlünk senki. Biztos vagyok benne kicsim, hogy neked is lesznek olyan jó barátaid az iskolában mint amilyenek nekem lettek. És megsúgom - halkította le a hangját Anyaelefánt és cinkosan rákacsintott kisfiára -, hogy a kis ovis barátod, Benő is a te osztályodba fog járni. Tegnap találkoztam az anyukájával a piacon és boldogan újságolta a hírt.</div>
<div dir="auto">- Hurrá! - ugrott fel örvendezve Dezső és már vette is le a pizsamáját - Benővel egy osztályba kerülünk! Első bések leszünk! - körbetáncolta a szobát és gyorsan belebújt az ünneplő öltözékébe.</div>
<div dir="auto">Szülei felálltak az ágyról és meghatottan nézték iskolás kisfiukat. Apaelefánt átölelte Anyaelefánt vállát és a fülébe súgta:</div>
<div dir="auto">- Mikor nőtt meg ekkorára?</div>
<div dir="auto">Anyaelefánt párás szemmel nézett fel rá:</div>
<div dir="auto">- Én sem értem. Hiszen csak most született.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/blob.jpg" alt="blob.jpg" class="imgnotext" /><br /><br />A kép forrása: etsy.com</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F02%2Fd_varga_bea_szeptember%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F02%2Fd_varga_bea_szeptember%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F09%2F02%2Fd_varga_bea_szeptember%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - Szeptember 1."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/09/02/d_varga_bea_szeptember#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17922015" border="0" /></a><br /></p>
mese
saját_írás
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/blob.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2022/08/08/d_varga_bea_nagy_utazas
D. Varga Bea - Nagy utazás
2022-08-08T09:16:53+02:00
2022-08-08T09:16:53+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p><span>„Utazz el! Messzire! Most!” – belülről hallja a hangot, egyre hangosabban, ahogy szokta. Mindig, amikor a feszültség kezdi maga alá temetni. Sírni lenne kedve a kilátástalanság miatt, miközben dübörögnek fejében a felszólító mondatok. A pénz, amit a takarításért kap, szinte éhbér. Sokszor, túlságosan is sokszor kell azt mondania kislányának, hogy sajnos erre nem telik. Nincs új ruha. Nincs új játék. És lassan barátok sincsenek, mert a büszkeség, no meg az anyagiak nem engedik, hogy meghívjanak magukhoz bárkit is a kopott lakásba. Hiszen meg sem tudnák kínálni semmivel! Üres kézzel pedig vendégségbe sem illik menni. Behunyt szemmel, hátát a falnak vetve kezdi meg utazását, pontosan úgy, ahogy nagymamájától látta gyerekkorában. Csendben kivárta, míg nagyikája kinyitotta szemét és csak akkor kérdezte meg, hogy miért aludt állva? Mama huncutul rámosolygott és azt válaszolta, hogy nem aludt, utazott. Sok-sok évvel később értette meg, hogy ez mit jelent. Ilyen utazásra indul most is, kíváncsian várja, lelke merre repíti a hétköznapok rideg valóságából.</span><br /><br /><span>Már látja is! Gólyafészek. Templomtorony. Kicsike parasztház, a kertben kapirgáló tyúkok. Egy kislány kacagva szedegeti össze a tojásokat, négylevelű lóherét keresgél órákon át. Nézi a templomdombról énekelve, lassan lesétáló embereket, hallja, ahogy a harangok mély hangon zengnek. Ámulva lesi az árokparton ülve, ahogy esténként hazahajtják a teheneket a falu egyetlen, kanyargós utcáján. Az utcán, amelynek végén ott áll a híres költő szülőháza. Milyen jó viccnek tűnt, amikor Évikével beosontak a költő házába körülnézni! Az igazán nem az ő hibájuk, hogy egy díszes kancsó az asztal széléről leesett és összetört. Pali bácsi, a megbízott őr kiabálva kergette ki őket a házból. Futottak, ahogy bírtak, a fejük fölé érő kukoricaszárak rendezett sorai között. Aztán elfáradva leheveredtek a réten a harsogóan zöld fűben. Igen, ez a kislány ő volt. Vajon véletlen, hogy lelke egy olyan helyszínre repíti, ahol talán utoljára érezhette a teljes szabadság ízét, éppen most, amikor gúzsba kötve érzi magát?</span><br /><span>De ha már itt jár, nem akar visszatérni. Sóvárog arra, hogy újra átélhesse a gyermeki boldogságot. Utazik tovább emlékei között. Egy másik békés napon találja magát. Érzi a fűszálak gyengéd érintését arcán, a lágy szellő simogatását, a bodza és az akác édes illatát. Hallja a méhek zümmögését, egy kakas kukorékolását a távolból. Minden olyan lassú, nyugodt és mégis élettel teli. Milyen jó csak úgy feküdni és nézni az égen úszó felhőket! Milyen jó elhinni, hogy ez a gondtalanság egész életében elkíséri. Milyen jó….</span><br /><span>Delet harangoznak. Rohan a kis parasztház felé, mert tudja, hogy nénikéje a kedvencét főzte az öreg sparhelten: aranyló tyúkhúslevest. Rétest sütött mellé, káposztásat, almásat, mákosat. A kis füstös konyhában üldögélve nagyon szerette nézni, ahogy nagynénje aprólékos mozdulattal, finoman csipkedve húzza-nyújtja a rétest. Csodaként élte meg, ahogy az alig maréknyi tészta egy egész asztalnyi fátyolvékony lappá alakul a türelmes varázsló ujjai között.</span><br /><span>A gólya minden évben visszatért fészkére. A falubeliek olyankor rituálisan kivonultak az utcára és barátként üdvözölték, biztosították róla, hogy nagyon várták. Rituálék. Kellenek az életbe, mert biztonságot, keretet, kapaszkodót adnak. Rituálé volt az is, hogy minden nyarát ott töltötte falun. Pontosan tudta mindig, hogy mi fog történni, kik veszik majd körül, mikor kivel találkozik össze az utcán, a legelőn, a focipályán, a kocsmában, ahova pálcikás jégkrémért ment. Olyan kiszámítható, megnyugtató volt minden. Talán ez a sziklaszilárdan felépített, biztonságot adó érzelmi alap segít neki abban, hogy ne roppanjon össze a jelen terhei alatt. Gondolatban köszönetet mond minden rokonának, aki ezt megadta neki. Egyikkel sem tud már találkozni ebben az életben. A gólya egyszer végleg elrepült és ő sem mehetett többet a kis parasztházba…</span><br /><br /><span>- Anya, miért alszol állva? – hallja egyszer csak kislánya hangját.</span><br /><span>Kinyitja szemét és elmosolyodik.</span><br /><span>- Nem aludtam, drágám. Utaztam.</span><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/296189940_998381007635283_6550007373179035752_n.jpg" alt="296189940_998381007635283_6550007373179035752_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A kép forrása: saatchiart.com</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F08%2F08%2Fd_varga_bea_nagy_utazas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F08%2F08%2Fd_varga_bea_nagy_utazas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2022%2F08%2F08%2Fd_varga_bea_nagy_utazas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=D. Varga Bea - Nagy utazás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2022/08/08/d_varga_bea_nagy_utazas#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/17903093" border="0" /></a><br /></p>
novella
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/296189940_998381007635283_6550007373179035752_n.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2020/03/08/szalai_pal_nonapi_koszonto
Szalai Pál: Nőnapi köszöntő
2020-03-08T21:36:15+01:00
2020-03-08T21:36:15+01:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p><span>Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,</span><br /><span>Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.</span><br /><span>Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,</span><br /><span>Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,</span><br /><span>semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.</span><br /><br /><span>Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.</span><br /><span>Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,</span><br /><span>Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,</span><br /><span>Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.</span><br /><br /><span>Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.</span><br /><span>Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.</span><br /><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/unnamed.jpg" alt="unnamed.jpg" class="imgnotext" /><br />A kép forrása: artrussia.ru</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2020%2F03%2F08%2Fszalai_pal_nonapi_koszonto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2020%2F03%2F08%2Fszalai_pal_nonapi_koszonto%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2020%2F03%2F08%2Fszalai_pal_nonapi_koszonto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szalai Pál: Nőnapi köszöntő"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2020/03/08/szalai_pal_nonapi_koszonto#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/15511398" border="0" /></a><br /></p>
vers
nőnap
Szalai_Pál
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/unnamed.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2019/12/15/szabo_t_anna_sajat_kezzel
Szabó T. Anna - Saját kézzel
2019-12-15T22:04:09+01:00
2019-12-15T22:04:09+01:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p>Öntsünk szappant, öntsünk gyertyát,<br />kössünk csuhét, fonjunk szalmát,<br />varrjunk apró bársonypárnát,<br />tegyünk bele levendulát!</p>
<p>Látod, én is angyal vagyok:<br />meglepetést tartogatok!<br />Saját kézzel készítem,<br />beleteszem a szívem.</p>
<p>Dióbogárka, papírpohárka,<br />gyöngy-nyaklánc, tálka, festett madárka,<br />gyurmavirágcsokor és rongybaba,<br />párnahuzatból lámpabura,</p>
<p>habzsák, babzsák, filc-szívecske,<br />mécsestartó telefestve,<br />plusz egy díszes képkeret –<br />beleteszem képemet!<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/wide2_1.jpg" alt="wide2_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A kép forrása: elixir-journal.com</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F15%2Fszabo_t_anna_sajat_kezzel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F15%2Fszabo_t_anna_sajat_kezzel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F15%2Fszabo_t_anna_sajat_kezzel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szabó T. Anna - Saját kézzel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2019/12/15/szabo_t_anna_sajat_kezzel#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/15353864" border="0" /></a><br /></p>
vers
Szabó_T._Anna
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/wide2_1.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2019/12/13/szabo_lorinc_esik_a_ho_788
Szabó Lőrinc: Esik a hó
2019-12-13T21:19:49+01:00
2019-12-13T21:19:49+01:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p>Szárnya van, de nem madár,<br />repülőgép, amin jár,<br />szél röpíti, az a gépe,<br />így ül a ház tetejére.</p>
<p>Ház tetején sok a drót,<br />megnézi a rádiót,<br />belebúj a telefonba,<br />lisztet rendel a malomban.</p>
<p>Lisztjét szórja égre-földre,<br />fehér lesz a világ tőle,<br />lisztet prüszköl hegyre-völgyre,<br />fehér már a város tőle:</p>
<p>fehér már az utca,<br />fehér már a muszka,<br />pepita a néger,<br />nincs Fekete Péter,<br />sehol,<br />de sehol<br />nincs más fekete,<br />csak a Bodri kutyának<br />az orra hegye –</p>
<p>és reggel az utca, a muszka, a néger,<br />a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter<br />és ráadásul a rádió<br />mind azt kiabálja, hogy esik a hó!<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/952cde5a1b404ea031ef7e3352d140dd.jpg" alt="952cde5a1b404ea031ef7e3352d140dd.jpg" class="imgnotext" /><br /><br />A kép forrása: pinterest.com</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F13%2Fszabo_lorinc_esik_a_ho_788%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F13%2Fszabo_lorinc_esik_a_ho_788%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F13%2Fszabo_lorinc_esik_a_ho_788%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szabó Lőrinc: Esik a hó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2019/12/13/szabo_lorinc_esik_a_ho_788#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/15351454" border="0" /></a><br /></p>
vers
Szabó_Lőrinc
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/952cde5a1b404ea031ef7e3352d140dd.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2019/12/05/weores_sandor_suttog_a_fenyves_890
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
2019-12-05T23:19:24+01:00
2019-12-05T23:19:24+01:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p><span>Suttog a fenyves zöld erdő,</span><br /><span>Télapó is már el jő.</span><br /><br /><span>Csendül a fürge száncsengő,</span><br /><span>Véget ér az esztendő.</span><br /><br /><span>Tél szele hóval faggyal jő,</span><br /><span>Elkel most a nagykendő.</span><br /><br /><span>Libben a tarka nagykendő,</span><br /><span>Húzza-rázza hűs szellő.</span><br /><br /><span>Suttog a fenyves zöld erdő,</span><br /><span>Rászítál a hófelhő</span><br /><br /><span>Végire jár az esztendő,</span><br /><span>Cseng a fürge száncsengő.</span><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/suttog_a_fenyves.jpg" alt="suttog_a_fenyves.jpg" class="imgnotext" />A kép forrása: webshop.jatekforras.hu</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F05%2Fweores_sandor_suttog_a_fenyves_890%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F05%2Fweores_sandor_suttog_a_fenyves_890%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F12%2F05%2Fweores_sandor_suttog_a_fenyves_890%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Weöres Sándor: Suttog a fenyves"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2019/12/05/weores_sandor_suttog_a_fenyves_890#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/15340352" border="0" /></a><br /></p>
vers
Mikulás
Weöres_Sándor
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/suttog_a_fenyves.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2019/11/22/vlagyimir_szutyejev_a_gomba_alatt
Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt
2019-11-22T23:38:52+01:00
2019-11-22T23:38:52+01:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p><span>A hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.</span><br /><span>-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!</span><br /><span>-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!</span><br /><span>-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást. Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.</span><br /><span>-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!</span><br /><span>-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.</span><br /><span>-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!</span><br /><span>Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:</span><br /><span>-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!</span><br /><span>-Nincs már több hely!</span><br /><span>-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!</span><br /><span>-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.</span><br /><span>-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!</span><br /><span>-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.</span><br /><span>-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.</span><br /><span>-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.</span><br /><span>-Nem itt bújt el?</span><br /><span>-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:</span><br /><span>-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!</span><br /><span>-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:</span><br /><span>-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.</span><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/2810520_5.jpg" alt="2810520_5.jpg" class="imgnotext" /><br />A kép forrása: libri.hu</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F11%2F22%2Fvlagyimir_szutyejev_a_gomba_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F11%2F22%2Fvlagyimir_szutyejev_a_gomba_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F11%2F22%2Fvlagyimir_szutyejev_a_gomba_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2019/11/22/vlagyimir_szutyejev_a_gomba_alatt#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/15320790" border="0" /></a><br /></p>
mese
Vlagyimir_Szutyejev
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/2810520_5.jpg
https://varazsszavak.blog.hu/2019/09/25/gondolatok_az_anyasagomrol
Gondolatok az anyaságomról
2019-09-25T13:18:03+02:00
2019-09-25T13:18:03+02:00
Varázsszavak
https://blog.hu/user/1333244
<p>Az anyaság önismeret. Sokan mondták már azelőtt is hogy első gyermekem megszületett volna, de azt hogy mekkora igazság van ebben a mondatban, most kezdem felfogni.</p>
<p>Egész életemben szerettem a csendet, a rendet, a nyugalmat, a pontosságot, a hosszú, pihentető alvást, élveztem azt is ha egyedül lehetek és órákig csak olvastam, saját gondolataim között léteztem. Másfél nap alatt végeztem egy 600 oldalas könyvvel, rendszert vittem a házimunkába, órákig pepecseltem a konyhában egyetlen bonyolult étellel, sütivel. Kínosan ügyeltem arra, hogy sehonnan ne késsek el.</p>
<p>Ehhez képest most a két éves és a két hónapos gyerekeimmel senkinek nem tudok határozott időpontot mondani, hogy mikor indulunk el, mikorra érünk oda. Az én lépteim lelassultak Dorottya kisgyerek lépteihez, az útszéli pitypangokhoz folyton meg kell állni, el kell fújni őket, kavicsokat gyűjteni, csigákat lesni. Kétszáz méteren 15 megállót iktatunk be. Ennyit a pontosságról és arról hogy ne késsünk el sehonnan...</p>
<p>A pihentető alvástól egy időre most búcsút mondhatok, mert Dorottya ugyan nagyon jól és sokat alszik éjszakánként, de kisöccse két hónapja megérkezett közénk és most ő határozza meg az éjszakáimat. Nagyon örülök, ha két részletben 8 órát aludhatok. Férjemmel van hogy este 10-kor sikerül két "felnőttes" mondatot váltanunk, amelyben nem szerepel egyik gyermekünk neve, fejlődési előmenetele, nekik vásárolandó ruhadarab megnevezése sem.<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="grin hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/taa/1.5/16/1f603.png" width="16" alt="" /></span></p>
<p>Csend és rend? Kisgyerek mellett? Kizárt! Két kisgyerek mellett? Elképzelhetetlen! Dorottya ébredés után fél órával már úgy szétszórja a játékait, hogy ha valaki benézne hozzánk, azt hihetné, atomtámadás történt nálunk. A legképtelenebb helyeken találom meg a dolgait és vannak olyan tárgyak amelyeket úgy elrejtett, hogy másfél éve nem találom. És beszél, beszél folyamatosan! Mondókázik, mesekönyvből idézget, élményeit szedi elő a gondolataiból és újra és újra elmondja. Beszélgetünk. Kérdez. Sokat, nagyon-nagyon sokat! "Ezmiez?" Naponta kétezerhatszázhuszonötször legalább. Én pedig ugyanennyiszer válaszolok. A dackorszakos hisztiket inkább nem részletezem, mert az kimeríti a csendháborítás fogalmát.<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="smile hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/ta5/1.5/16/1f642.png" width="16" alt="" /></span></p>
<p>Két hónapja, Dani születése óta egyetlen percre sem voltam egyedül. Gondolataimat leginkább ő vezérli, na és persze nővérkéje. Az hogy anya lettem, óriási felelősséggel jár. Újszülöttként még többnyire tőlem függnek, a nap nagy részében anyára van szükségük. Később amikor már beindul a mozgásfejlődés,oda kell figyelnem hogy minden rendben menjen, ne üsse be magát, ne essen le sehonnan, ne fejeljen le semmit. És beszéljek hozzá sokat! Hiszen ezekben az években gyűjtik össze szókincsük nagy részét. Dorottya nagyon korán kezdett el beszélni, szépen, értelmesen, választékosan fogalmaz, és csak remélni merem, hogy ez nagyrészt nekem köszönhető. Szeretném ha Dani is így fejlődne majd. Az olvasás most gyerekkönyvekre, mondókákra korlátozódik. Nemhogy másfél nap alatt, de egy hét alatt sem végzek egy Nők Lapjával<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="grin hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/taa/1.5/16/1f603.png" width="16" alt="" /> </span>A hatszáz oldalas könyvek, a felnőtt irodalom 23 olvasásra váró példánya egyelőre türelmesen várakozik a polcomon.</p>
<p>A házimunka porszívózásra-felmosásra redukálódott mostanában, akinek nem tetszik, jöhet hozzánk alaposabb munkát végezni.<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="tongue hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/tf8/1.5/16/1f61b.png" width="16" alt="" /></span><span> </span>Főzni pedig most kezdtem Dani születése óta, a húsz perc alatt elkészíthető ételeket részesítem előnyben. Mármint húsz perc előkészítéssel, mosogatással együtt<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="grin hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/taa/1.5/16/1f603.png" width="16" alt="" /></span></p>
<p>A fentiekből látszik, hogy az életem ha nem is 180 fokos, de minimum 100 fokos fordulatot vett két és fél éve, kislányom és kisfiam születése óta. Nem mondom, hogy könnyű volt a váltás sok-sok gyermektelen év után és azt sem, hogy nem hiányzik néha egy kis magány, egy kis csend, egy kicsit nagyobb rend és rendszer, két órányi nyugodt olvasás. Hiányzik. De ezek már csak ideiglenesen kellenének, mert rájöttem hogy a két legszebb és legfontosabb dolog az életemben Dorottya és Dániel.<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="heart hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/tf3/1.5/16/2764.png" width="16" alt="" /></span><span> </span>Nélkülük már nem kellene semmi. Néhány éve el sem tudtam volna képzelni, hogy milyen boldog leszek, amiért van két gyerekem, akik kizökkentenek az addigi nyugodt életemből.<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="smile hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/ta5/1.5/16/1f642.png" width="16" alt="" /><br /><br /><br /><img src="https://m.blog.hu/va/varazsszavak/image/mothers-day-beach-laurie-hein.jpg" alt="mothers-day-beach-laurie-hein.jpg" class="imgnotext" /><br />A kép forrása: fineartamerica.com<br />A szöveg saját írás, megosztása, terjesztése kizárólag a forrás megjelölésével engedélyezett.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F09%2F25%2Fgondolatok_az_anyasagomrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F09%2F25%2Fgondolatok_az_anyasagomrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvarazsszavak.blog.hu%2F2019%2F09%2F25%2Fgondolatok_az_anyasagomrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gondolatok az anyaságomról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://varazsszavak.blog.hu/2019/09/25/gondolatok_az_anyasagomrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://varazsszavak.blog.hu/rss/image/post/id/15171102" border="0" /></a><br /></p>
gondolatok
saját_írás
D.Varga_Bea
0
Varázsszavak
https://varazsszavak.blog.hu
https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/taa/1.5/16/1f603.png