Az úgy kezdődött, hogy kinőttük a házunkat... Nagyratörő terveket szövögetünk körülbelül két éve. Olyanokat, mint például:

- körülbelül 10 négyzetméterrel nagyobb házba költözni

- legalább egy félszobával többel rendelkezni

- külön szobában elhelyezni az ellenkező nemű kis porontyainkat

- normális szomszédok között élni

De az sem baj, ha nyerünk a lottón egy szemmel látható összeget és építhetünk valahol egy olyan házikót, ami mindkettőnk álmában rendszeresen visszatérő elem.

Namármost pénzünk eddig sem volt, amit a jelenlegi házért kapnánk, az lótúró az egekbe szökött, a miénknél kicsit nagyobb és jobb állapotú ingatlanok árához képest, azért maximum ebből ki-, egy másik ugyanilyenbe beköltözhetnénk. Úgyhogy egyelőre marad az álmodozás, a heti egy-két alapösszegű szerencsejáték és részemről az aktív munkakeresés, hogy ne érezzem már magam kitartott nőnek. 

Sietek tisztázni azt is, hogy végtelenül hálásak vagyunk azért, hogy húsz évvel ezelőtt saját tulajdonú házban kezdhettük meg közös életünk egyengetését. Minden rosszban van valami jó, szokták mondani. Hát, a mi esetünkre pontosan illik ez a mondás. Férjem szülei még a házasságkötésünk előtt, drámaian korán a csillagok közé tették át székhelyüket, így lett nekünk saját otthonunk. Bárcsak inkább albérletben kezdtünk volna összecsiszolódni...!

De vissza a főszálhoz! Költözés. Lehetőségünk ugyan nincs egyelőre, én mégis kiadtam a parancsot: szelektálás, pakolás, rendezgetés! Hátha egyszer erre jár egy jótündér, elhinti a varázsport és belesusogja a fülünkbe, hogy akad egy szép házikója számunkra, viszont 24 órán belül költöznünk kellene. Szóval, hogy ne érjen váratlanul bennünket a lakhelyváltoztatás. Mert szelektálnivaló aaaaaz van bőséggel! 

Két éve nosztalgiázunk, mert ez idő alatt olyan dolgok kerültek a kezünkbe, amiket rég elveszettnek hittünk vagy már nem is emlékeztünk rá, hogy léteznek egyáltalán! A padlás egy varázslatos hely! Látnotok kellene: pókháló, por, ötszázmillió doboz és zsák és nem tudhatod, hogy amikor kinyitod a következőt, milyen kincsek kerülnek elő! Néha kicsit horrorfilmhez illő borzongással nyúlok egy dobozba, nehogy meglepődjek, mint Marv a Reszkessetek betörők című filmben, amikor megpillantja Buzz McCallister tarantuláját . Brrr.... 

A könyves dobozokat imádom nyitogatni! Természetesen itt, ezen az oldalon a könyves kincseket fogom megosztani veletek. Gondolkodom rajta, hogy létrehozok egy külön oldalt minden egyéb fellelt csodatárgynak, némelyik megérdemelné hogy lefotózzuk és megmutassuk, hátha másban is olyan mély érzések törnének elő a láttán, mint bennünk.

Férjemmel mindketten a nyolcvanas években voltunk gyerekek, a kilencvenes években tinédzserek. A Walt Disney mesék gyerekkorunk alapjai közé tartoztak - khmm, ki emlékszik az ominózus Kacsamesékre, amelyet félbeszakítottak, hogy bejelentsék Antall József miniszterelnök halálát? - a könyvesboltokban akkoriban már szép nagy választék volt Disney mesekönyvekből.

Számomra mégis meglepetés volt, amikor megtaláltam fent a padláson Donald kacsa szakácskönyvét. Nagyon sok könyv dupla példányban kerül elő, mert ugyanazokat a mesekönyveket kaptuk meg a szüleinktől a férjemmel együtt, de ez a kis szakácskönyv nekem nem volt meg. Teljesen belefeledkeztem, ahogy elkezdtem lapozni. Komplett menüt lehet összeállítani belőle a kezdő kis szakácsoknak, hiszen a hideg-meleg ételektől kezdve sütiket, tortákat és még italokat is lehet készíteni az egyszerű vagy egy picit bonyolultabb leírások alapján.

Gondoltam, a Kacsamesék rajongó lánykánk örülni fog, ha egyik vacsorára ebből a könyvből találom ki, hogy mit szervírozzak a tányérjára. Férjem mondta is az ötletet, úgyhogy Kacsa nagyi kenőmájas szendvicstöltelékét kevertem ki, amit nemcsak szendvicsbe, hanem pirított kenyérre, bagettre is el tudok képzelni. (A rajzokat elnézve, lassan tényleg inkább Kacsa nagyira hasonlítok, mint Dézire, bár remélem a nagyszülőség még legalább 15-20 évig várat magára).

A fogadtatást kitaláltátok? Egyik gyerek SEM evett a szendvicskrémből, kénytelenek voltunk mi ketten betermelni a férjemmel a négyünknek készített adagot. Annyira tipikus.