Kányádi Sándor: Májusi szellő
Almavirággalfutkos a szellő,akár egy kócossemmirekellő.
Kócosnak kócos,de nem mihaszna,okot nem ád ősoha panaszra.
Füttyöget olykor,mintha ő volnaa kertek kedvessárgarigója.
Meghintáztatjaágon a fészket,leszáll a földre:fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,s ha dolga nincsen,elüldögél egykék…