Csukás István: Makk Marci
Ez a vidám két makk-gyerek
sose náthás sose beteg!
Figyeljetek, elmesélem,
Hogyan élnek nyáron, télen.
Előbb bemutatom őket,
a vidáman nevetőket,
a lányt hívják Makk Marcsinak,
a fiút meg makk Marcinak.
Amikor a nap fellángol,
kiugranak ők az ágyból,
fel sem szárad még a harmat,
a két gyerek fürgén baktat.
Hát mit látnak: fa tövében
Vendel manó hortyog szépen.
Rákiáltanak: "Itt a reggel!
Ki az ágyból, lusta Vendel!"
A patakból vizet hoznak,
nyakat, fület szappanoznak.
Ragyog a fog, nincs benne lyuk,
gyönyörű is a mosolyuk.
Hála a hűs patakvíznek,
jóétvággyal reggeliznek,
foguk alatt gyümölcs ropog,
jól megrágják a falatot!
Nyári öröm, nyári csoda,
csillog a víz, menjünk oda!
Fussunk, fussunk, futni de jó!
Ússzunk, mint a papírhajó!
Hűs habokban
fürödjünk meg,
parton gyémánt
béka brekeg,
bogár zörög, szarka csörög,
s érzed, hogy ez a nyár örök!
Megtömték a hátizsákot,
Marci, Marcsi nekivágott,
nézzük csak meg a világot,
mit a szemünk még nem látott!
Hegyoldalon tüdő tágul,
elöl hegy és völgy van hátul,
de bátor előre megy,
lehet bármily magas hegy!
Fordul a Föld, ősz jön újra,
fáról a levél lefújja,
madárijesztőt, ha látja,
kender haját megcibálja.
Az ősz gyümölcsöt is érlel,
nem törődnek a levéllel,
fejét ezen egy se törte,
övék lesz a szőlő, körte!
Mintha fehér, nagy lepedőt
terít az ég: fehér a föld!
Befagy a tó a domb mellett,
és meglátszik a lehellet.
Felöltöznek, egyik se fél,
s jöhet a tél, jöhet a tél!
Szánkót húznak, hemperegnek,
s köszönnek a Hóembernek!
Télen alszik a természet,
ők is el-el heverésznek,
ők is el-el bóbiskolnak,
és a végén már horkolnak.
Hagyjuk őket, psz, aludni,
de jó is volna azt tudni,
hogy vajon mit is álmodnak
mélyén a nagy nyugalomnak?
És ez a két vidám gyerek
újra a fűben hempereg,
versenyt futnak majd a széllel,
nem törődnek betegséggel.
se náthával, se a lázzal,
köhögéssel, megfázással,
csak futkosnak és játszanak,
egészségesek, mint a makk!
A kép forrása: saját fotó
A kép forrása: saját fotó
