Őszi eső mikor esik,
sűrű erdő nedvesedik,
ki nem szeret náthát kapni,
erdőbe ne menjen lakni!
Barna medve jól megjárta,
jött egy szél, a fát megrázta,
hogy megázott! 
Hogy megfázott!
Zuhannyal zuhant nyakába,
leteperte őt a nátha.
Náthás lett a medve, mérges,
ki ne tudná, hogy mit érez!
Szegény feje,
gőzzel tele,
mint a léggömb ül a nyakán,
ha prüsszent, elszáll talán!
Pedig prüsszög egetverőt,
majdhogy szétviszi az erdőt.
Be is vonul barlangjába,
ezeréves fa odvába.

Barlangjában
egymagában 
dörmög, morog,
helyben forog,
amit érez, meg nem érti,
mi az, ami torkát sérti.
Szegény orrát
csavargatják,
akárhogy néz, 
senkit sem lát!

Hátrál szegény, de hiába,
orrában csak úr a nátha!
Csavargatja,
viszketteti,
szúrkálgatja,
prüsszögteti!
Szegény medve 
így járt vele,
jajjal-bajjal van most tele!

Bizony összegömbölyödik,
bizony ki se gömbölyödik,
szipog, fel-felfohászkodik,
álmában is panaszkodik,
kialussza nagy baját,
télig alszik, s télen át. 


A kép forrása: moly.hu

Amikor még piciny voltál, 
olyan nagyon enyém voltál, 
engem ettél, engem ittál, 
rám nevettél, nekem sírtál. 

Mikor később nagyobb lettél, 
mindig messzebb, messzebb mentél, 
először csak a kiskertbe, 
aztán a nagy idegenbe. 

Ha itt vagy is, csak elnézel, 
akkor is nem engem érzel, 
nem anyádat, nem apádat, 
valami más csillagtájat. 

Úgy megnőttél, szinte félek, 
már a válladig sem érek, 
alig-alig hihetem már, 
hogy ölbéli bubám voltál. 

Én voltam-e óriási, 
vagy Te lehettél parányi? 
Sosem voltál nehéz nékem, 
nem éreztem gyöngeségem. 

Melletted most kicsiny lettem, 
ágaskodik hát a lelkem, 
nőni akar, hogy elérjen, 
hegyormodig hogy felérjen. 

Húzol engem Te fölfelé 
mint a napfény maga felé 
fát, virágot, lombos ágat - 
fölemeled az anyádat.


A kép forrása: pinterest.com

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet,
hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.
Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé,
előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. 

Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod
az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva,
amikor már kevésbé szorítanak
megélhetési gondok, amikor már
nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.

Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit,
évek múltán talán már
a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.
Ha most nem sétálsz velük kézen fogva,
akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed,
és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. 

Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek
a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.
Téglák ezek, amelyekből és amelyekre
a felnőtt élet felépül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.

A kép forrása: pinterest.com

Itt a tavasz!
Itt van! Itt!
A barackfa kivirít!

Virágcsipke
minden ág.
Csupa virág a világ.

Méhek szállnak
csapatban,
egész méhe-vihar van.

Lepkék, hangyák,
bogarak
napsugárban zsonganak.

Falu végén,
a réten
gólya sétál kevélyen.

Csõre csattog:
kelepel.
Kérdi: "Van-e eledel ?"

Hét mezõben
valahol
traktor dübög, zakatol.

Traktor dübög,
muzsikál,
hét mezõben áll a bál.

Hát a három
cimbora:
eke, henger, borona.

Mi dolga van.
mit csinál ?
Vetõgéppel szaladgál.

Õszi búza
zöldell már.
Kicsi haris benne jár.

Zöld búzában
fia-nyúl
bukfencezni most tanul.

Tojáshéjból
kiscsibe
most lép a nap elibe.

Kicsi kacsa
mondja: "Sáp!
Be gyönyörû a világ!"

Tarka boci,
bicegõ,
rétre mehet, ha megnõ.

Ma lett éppen
egynapos.
Azért ilyen aranyos

Hát a fecske
mit csinál ?
Csõrében egy szénaszál.

Fészket épít
magának
meg a hét kisfiának.

Kiscsikó fut -
futtában
csengõ cseng a nyakában.

Kicsi csengõ,
kiscsikó,
futni és csengetni jó.


A kép forrása: moly.hu

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Vannak lányok, nők, meg nénik,
anyukák, meg nagymamák.
Vannak Katák, Erzsik, Évik,
Zsuzsák, Jutkák, Marikák…

Sorolhatnám a neveket,
hiszen szép számmal akad,
mindegyikre gondoljunk most,
ne legyen ki kimarad!

Mennyi, mennyi kedves angyal
szebbíti az életünk,
segítenek szebben élni,
mennyi nő is van velünk?

Az élet szegényebb lenne
és a lét boldogtalan!
Köszöntsük hát fel a nőket,
mert a Nőnap pont ma van!

Ünnepeljük hát meg őket,
– tőlük csodás a világ,
legyen apró figyelmesség
számukra pár szál virág.


A kép forrása: fubiz.net

Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.

De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.


A kép forrása: diafilm.osaarchivum.org 

Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.

A kép forrása: pinterest.com