- Tessék, itt vagyok! - szólalt meg a vakond. Éppen kibújt egy földkupacból. - Mennyi kincset találtam a föld alatt! Golyót, szöget, gombot, még tükröt is. Hová tegyem mindezt? Nahát, mi lóg itt a szárítókötélen? Egy zsebes nadrág! Milyen szép! És mennyi minden beleférhet a zsebeibe! Kisegér, kedves kisegér, nem tudod hol kaphatnék ilyen nadrágot?
- Nem tudom - felelte a kisegér -, de talán a kék virág tud neked segíteni.
- Mondd csak, kék virág, hol kaphatnék ilyen szép nadrágot?
- Mondom már, mondom. A nevem lenvirág. Ha megfogadod a tanácsaimat, neked is lesz szép nadrágod.
- Megfogadom, mondd, mit tegyek?
- Öntözésre van szükségem - szólt a len. - Szomjas vagyok. Hozz vizet és meglátod, szépen megnövök. 
A vakond csak hordta a vizet és öntözött, a len pedig nőtt, növekedett, és egyszer csak megérett.
- Most elmondom, hogy mit kell még tenned - mondta a len.
A vakond bólintott, örült a segítségnek....

(Néhány hónappal ezelőtt el sem tudtam képzelni, hogyan fogom Dorottyánál bevezetni az esti meséket. Nap közben lekötötte őt mindenféle könyv - és egyre inkább le is köti - de estére már abszolút nem érdekelte sem az ha olvastam sem az ha esetleg fejből akartam mesélni bármit is.

Magától oldódott meg a helyzet, mint ahogy annyi minden más is, élete első két évében. Ő maga kezdte el kérni a meséket. Mára már odáig jutottunk, hogy meg is mondja, melyik könyvből mit szeretne hallani. És én ennek annyira örülök! Ma este a Kisvakond volt terítéken, mese után 3 perccel pedig már aludt is. )


A kép forrása: rukkola.hu