Dezső, a kiselefánt bánatosan lógatta ormányát az ágya szélén ülve. Időnként kipillantott az ablakon, de az a fránya eső még mindig nem akart elállni. Nagyokat sóhajtozott, mint akinek mázsás súly nyomja a lelkét.

- Dezsőkém, még mindig pizsamában vagy? - Anyaelefánt csodálkozva csapta össze a kezét. - Öltözz gyorsan, ott az ünneplő ruhád a széken. Siess, mert elkésünk az évnyitóról!

A kiselefánt szeméből peregni kezdtek a könnyek.

- Anyaaa... Nem akarok átöltözni!

Anyaelefánt leült mellé az ágyra és átölelte hüppögő csemetéjét.

- Mi a baj, kicsim?

- Esik az eső és nem akarok iskolába menni. Hiányzik az óvodám, a barátaim, az óvó nénim - behunyta szemét és Anyaelefánt vállára hajtotta a fejét.

Ezekre a szavakra Apaelefánt is belépett a szobába. Egy ideig nézte kisfiát, majd ő is leült mellé.

- Dezsőkém, tudod miért esik az eső?

- Miért, apa?

- Azért, hogy segítsen nektek, iskolásoknak.

- Hogy segítsen? - nézett csodálkozva a kiselefánt - Nem értem, apa.

- Ha sütne a nap és jó idő lenne, milyen ruhát szeretnél felvenni?

- Rövidnadrágot vagy fürdőnadrágot.

- És mit csinálnál legszívesebben egy meleg nyári napon?

- Fociznék a barátaimmal. Vagy versenyt úsznánk a tóban. Vagy fogócskáznánk a mezőn. Vagy elmennénk Lina néni fagyizójába és megennénk az összes fagyit - szaladt fülig Dezső szája.

- Na látod, kisfiam - veregette meg Apaelefánt a vállát. - Ha sütne a nap, sokkal nehezebb lenne iskolába indulni. Az időjárás játékra csábítana. De így, nem kell sajnálnod, hogy borult az ég. Az első iskolai napodon eshet az eső, úgyis az a lényeg, hogy megismerkedj a tanító néniddel és új barátokat szerezz.

- Vajon lesznek az iskolában is barátaim? - hajtotta le fejét ismét Dezső.

- Hogyne lennének! - kacagott Anyaelefánt - Az én legjobb barátnőimet az iskolában ismertem meg.

- Lulu nénit és Fáni nénit? - kérdezte félmosollyal Dezső.

- Hát persze! Az évnyitón egymás mellett álltunk, néha egymásra pillantottunk és mire véget ért az ünnepség, mindhárman tudtuk, hogy barátok leszünk. Jaj, de szép évek voltak azok! - sóhajtott ábrándozva Anyaelefánt - Együtt tanultunk meg írni, olvasni és számolni. Délutánonként segítettünk egymásnak megcsinálni a leckét, aztán rohanhattunk a játszótérre. Néha összevesztünk, aztán kibékültünk, de egyvalami nem változott: a barátságunkat nem vehette el tőlünk senki. Biztos vagyok benne kicsim, hogy neked is lesznek olyan jó barátaid az iskolában mint amilyenek nekem lettek. És megsúgom - halkította le a hangját Anyaelefánt és cinkosan rákacsintott kisfiára -, hogy a kis ovis barátod, Benő is a te osztályodba fog járni. Tegnap találkoztam az anyukájával a piacon és boldogan újságolta a hírt.

- Hurrá! - ugrott fel örvendezve Dezső és már vette is le a pizsamáját - Benővel egy osztályba kerülünk! Első bések leszünk! - körbetáncolta a szobát és gyorsan belebújt az ünneplő öltözékébe.

Szülei felálltak az ágyról és meghatottan nézték iskolás kisfiukat. Apaelefánt átölelte Anyaelefánt vállát és a fülébe súgta:

- Mikor nőtt meg ekkorára?

Anyaelefánt párás szemmel nézett fel rá:

- Én sem értem. Hiszen csak most született.



A kép forrása: etsy.com