Tudok egy varázs-szót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csudajó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu! anyu! anyu!
hangzik este-reggel,
ja de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

Anyu! anyu! anyu!
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

(Személyes megjegyzés: Anyák napja alkalmából ezt a verset posztoltam a Varázsszavak Facebook oldalára. Személyes élményem fűződik hozzá, óvodás koromban az egyik anyák napi ünnepségen ezt a verset szavaltam édesanyámnak. Tavaly óta már én is tudom, hogy milyen érzés büszke édesanyának lenni, hiszen már nemcsak anyukám lánya, hanem kislányom anyukája is vagyok.)


A kép forrása: saját fotó, saját tulajdonomat képezi