Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám.Azt súgtad, hogy: drága kincsem…s megcsókoltad orcám.Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem.Kedves szóval terelgettél- bármi rosszat tettem.Oly sok éjjel virrasztottálkívánságom lesve.Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este.Beszédre is tanítottál…

Almavirággalfutkos a szellő,akár egy kócossemmirekellő. Kócosnak kócos,de nem mihaszna,okot nem ád ősoha panaszra. Füttyöget olykor,mintha ő volnaa kertek kedvessárgarigója. Meghintáztatjaágon a fészket,leszáll a földre:fűhegyen lépked. Illeg és billeg,s ha dolga nincsen,elüldögél egykék…