Az anyaság önismeret. Sokan mondták már azelőtt is hogy első gyermekem megszületett volna, de azt hogy mekkora igazság van ebben a mondatban, most kezdem felfogni.
Egész életemben szerettem a csendet, a rendet, a nyugalmat, a pontosságot, a hosszú, pihentető alvást, élveztem azt is ha egyedül lehetek és órákig csak olvastam, saját gondolataim között léteztem. Másfél nap alatt végeztem egy 600 oldalas könyvvel, rendszert vittem a házimunkába, órákig pepecseltem a konyhában egyetlen bonyolult étellel, sütivel. Kínosan ügyeltem arra, hogy sehonnan ne késsek el.
Ehhez képest most a két éves és a két hónapos gyerekeimmel senkinek nem tudok határozott időpontot mondani, hogy mikor indulunk el, mikorra érünk oda. Az én lépteim lelassultak Dorottya kisgyerek lépteihez, az útszéli pitypangokhoz folyton meg kell állni, el kell fújni őket, kavicsokat gyűjteni, csigákat lesni. Kétszáz méteren 15 megállót iktatunk be. Ennyit a pontosságról és arról hogy ne késsünk el sehonnan...
A pihentető alvástól egy időre most búcsút mondhatok, mert Dorottya ugyan nagyon jól és sokat alszik éjszakánként, de kisöccse két hónapja megérkezett közénk és most ő határozza meg az éjszakáimat. Nagyon örülök, ha két részletben 8 órát aludhatok. Férjemmel van hogy este 10-kor sikerül két "felnőttes" mondatot váltanunk, amelyben nem szerepel egyik gyermekünk neve, fejlődési előmenetele, nekik vásárolandó ruhadarab megnevezése sem. 
Csend és rend? Kisgyerek mellett? Kizárt! Két kisgyerek mellett? Elképzelhetetlen! Dorottya ébredés után fél órával már úgy szétszórja a játékait, hogy ha valaki benézne hozzánk, azt hihetné, atomtámadás történt nálunk. A legképtelenebb helyeken találom meg a dolgait és vannak olyan tárgyak amelyeket úgy elrejtett, hogy másfél éve nem találom. És beszél, beszél folyamatosan! Mondókázik, mesekönyvből idézget, élményeit szedi elő a gondolataiból és újra és újra elmondja. Beszélgetünk. Kérdez. Sokat, nagyon-nagyon sokat! "Ezmiez?" Naponta kétezerhatszázhuszonötször legalább. Én pedig ugyanennyiszer válaszolok. A dackorszakos hisztiket inkább nem részletezem, mert az kimeríti a csendháborítás fogalmát. 
Két hónapja, Dani születése óta egyetlen percre sem voltam egyedül. Gondolataimat leginkább ő vezérli, na és persze nővérkéje. Az hogy anya lettem, óriási felelősséggel jár. Újszülöttként még többnyire tőlem függnek, a nap nagy részében anyára van szükségük. Később amikor már beindul a mozgásfejlődés,oda kell figyelnem hogy minden rendben menjen, ne üsse be magát, ne essen le sehonnan, ne fejeljen le semmit. És beszéljek hozzá sokat! Hiszen ezekben az években gyűjtik össze szókincsük nagy részét. Dorottya nagyon korán kezdett el beszélni, szépen, értelmesen, választékosan fogalmaz, és csak remélni merem, hogy ez nagyrészt nekem köszönhető. Szeretném ha Dani is így fejlődne majd. Az olvasás most gyerekkönyvekre, mondókákra korlátozódik. Nemhogy másfél nap alatt, de egy hét alatt sem végzek egy Nők Lapjával A hatszáz oldalas könyvek, a felnőtt irodalom 23 olvasásra váró példánya egyelőre türelmesen várakozik a polcomon.
A házimunka porszívózásra-felmosásra redukálódott mostanában, akinek nem tetszik, jöhet hozzánk alaposabb munkát végezni. 
Főzni pedig most kezdtem Dani születése óta, a húsz perc alatt elkészíthető ételeket részesítem előnyben. Mármint húsz perc előkészítéssel, mosogatással együtt
A fentiekből látszik, hogy az életem ha nem is 180 fokos, de minimum 100 fokos fordulatot vett két és fél éve, kislányom és kisfiam születése óta. Nem mondom, hogy könnyű volt a váltás sok-sok gyermektelen év után és azt sem, hogy nem hiányzik néha egy kis magány, egy kis csend, egy kicsit nagyobb rend és rendszer, két órányi nyugodt olvasás. Hiányzik. De ezek már csak ideiglenesen kellenének, mert rájöttem hogy a két legszebb és legfontosabb dolog az életemben Dorottya és Dániel. 
Nélkülük már nem kellene semmi. Néhány éve el sem tudtam volna képzelni, hogy milyen boldog leszek, amiért van két gyerekem, akik kizökkentenek az addigi nyugodt életemből.
A kép forrása: fineartamerica.com
A szöveg saját írás, megosztása, terjesztése kizárólag a forrás megjelölésével engedélyezett.
A kép forrása: webshop.jatekforras.hu