Varázsszavak

2019.máj.26.
Írta: Varázsszavak Szólj hozzá!

Csorba Piroska: A gyermekkor

Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd, 
Mikor méretlen és örök az időd; 
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell, 
Mikor az asztalt alig éred el; 

Mikor a játékból soha nem elég, 
Mikor a képzelet világot tár eléd; 
Mikor a homokból lisztet szitálsz, 
S a sárból édes csokitortát csinálsz; 

Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba, 
Mint vörös szőnyegre a mesék királya; 
Mikor látod még az angyalt karácsonykor, 
És látod a nyuszit kinézni a Holdból; 

Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe, 
És drágább neked, mintha arany lenne; 
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak, 
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak; 

Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad, 
Mikor fakockákból építed a házad; 
Mikor megeteted gondosan a babát, 
És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;J 

Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz, 
Ha az udvarra egyedül kimész; 
Mikor homokból tornyos várat emelsz, 
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz; 

Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz, 
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz; 
Mikor anyu ölében nyom az álom el, 
És édesen alszol, mint lábasban a tej; 

Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén, 
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény; 
Mikor még mindenből minden lehet, 
S hatalmas sátornak látod az eget; 

Mikor a mennydörgéstől megriadsz, 
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz; 
Mikor a mesékből soha nem elég, 
És kérve kéred, hogy mondják újra még; 

Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak, 
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak; 
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet 
Megsiratod, és kis sírba temeted; 

Mikor megmásznivaló minden magaslat, 
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak; 
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni, 
Míg a születésnapodig el fogsz jutni; 

Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó, 
És a kabátzsebedben lakik egy manó; 
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért, 
És senki-senki sem szid meg ezért; 

Mikor minden cicáról azt hiszed, leány, 
És a kutya? – Az fiú mindahány! 
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét; 
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még; 

Mikor lopva belesel a tükör mögé, 
Tán ott van valaki – az arcod az övé; 
Mikor bújócskát játszva azt hiszed: 
Senki nem lát, ha behunyod szemed; 

Mikor a betűk még érthetetlen ábrák, 
És a könyvekben csupa csoda vár rád; 
Mikor összerajzolod a hófehér falat, 
És sehogysem érted, miért nem szabad; 

Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak, 
És titkokat súgsz este a babádnak; 
Mikor a fürdőkád neked a tenger, 
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel; 

Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs, 
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs; 
A gyermekkor múlik, mint a nyár, 
Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll; 

De ha a szívedben helyet adsz neki, 
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.

61150521_2265532093524482_3653900657787666432_n.jpg
A kép forrása: a fotó saját tulajdon, megosztása kizárólag a forrás megjelölésével engedélyezett!

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.



2775298-kmxvbqqk-6.jpg

A kép forrása: saatchiart.com

Mentovics Éva - Elmesélem hogy szeretlek

Mikor járni tanítottál, 
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál, 
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
- bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül 
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon, 
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók 
szeretik a mézet,
Édes, drága jó Anyácskám 
úgy szeretlek téged.


Boldog Anyák napját kívánok minden kedves Édesanyának!

kid-drawing-mother-daughter-with-flower_23-2148096296.jpg

A kép forrása: freepik.com

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

bright-happy-day-and-you-by-raindropmemory-on-deviantart.jpg

A kép forrása. deviantart.com

Juhász Magda: Húsvéti mese

Meseerdő szélén játszanak az őzek,
a tavaszi szélben vígan kergetőznek.
Az ibolya virág szirmait kitárja,
régóta vágyódik meleg napsugárra.

Minden állat vigad, örül a tavasznak,
de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak.
A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek?
Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek.

Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak,
tudom, hogy húsvétkor majd nekünk is hoznak.
Összenéz két csibész, farkas és a róka,
nagyon figyelnek már a fecsegő szóra.

Súgta a farkasnak a ravaszdi róka:
- Legyünk mi a nyulak, az lesz majd a móka.
A farkas csak bámult, de egy nagy fa alatt,
elmondta a róka, hogy mit ért ez alatt.

Fenn a fa tetején a harkály is hallja,
miként szövetkezik a két gonosz bajra.
Szaladt a mackóhoz, segítségét kérte,
és azt, amit hallott, rendre elmesélte.

Hogy a két ravaszdi azt tervezi éppen,
elrabolják majd a tojásokat szépen.
Azután felveszik a nyúl álruhákat,
és az őztanyánál ejtenek gidákat.

Háborog a mackó:- Ők lesznek a nyulak?!
Na, majd résen leszünk, jöjjenek az urak!
Most az őzikékhez és nyulakhoz szaladj,
de ne tudjon erről semmit a két ravasz.

El is jött a húsvét, s két hatalmas zsákban
ott volt a sok tojás, egy nyúl ajtajában.
A két gonosz gyorsan a hátára vette,
nyúl álruhát öltve indultak sietve.

De a zsák nehéz volt, le-leültek nyögve,
izzadt homlokukat gyakran törölgetve.
Remegett a lábuk, inuk majd megszakadt,
lihegve fújtattak a nagy zsákok alatt.

Az őztanya előtt terhüket letették,
és az őzikéket nyomban hívni kezdték:
- Nézzétek gidácskák, ebben a két zsákban
sok, sok piros tojás vár a kis gidákra.

Ezzel a zsákokat máris bontogatták,
és a tartalmukat ki is borították.
De amint meglátták, méregbe gurultak,
mivel a zsákokban, csak nagy kövek voltak.

Összeugrott rögtön a két kapzsi ezen,
kopogott a sok kő kézen, lábon, fejen.
Egymást hajigálta farkas és a róka,
kacagtak a nyulak, őzek egy bokorban.

Gonoszokat végül a mackó elkapta,
vélük a barlangját kitakaríttatta.
Most is ott söpörnek és sikálnak egyre,
nincs már az őzhúsra egyiknek se kedve.

depositphotos_100931262-stock-video-easter-bunny-on-a-spring.jpg
A kép forrása: depositphotos.com

Andrássy Réka: A puszi

Hogy a puszi miből van, azt nem tudom,
de hogyha anya adja, akkor nem unom.

Ha apa adja, akkor menekülök előle,
mert szúrja arcomat a szakálla szőre.

Ha a szomszéd néni adja, letörlöm nyomban,
még a nyoma is tűnjön el azonnal onnan!

Ha nagymama adja, akkor kibírom, üsse kő,
nagymamától egy- két puszi elvégre tűrhető.

Nagypapa szerint a puszi lányos holmi,
a férfiak férfiasan kezet szoktak fogni.

Ha a tesóm puszil meg, akkor már gyanítom,
el szeretné kérni a legújabb játékom.

Egy jó puszitól, tapasztaltam, meggyógyul a bibim is,
de csak hogyha anya adja vagy adhatja a Lili is.

Mert mikor a szomszéd Lili puszilgat meg ritkán,
azt érzem, hogy olyankor még jó sokáig bírnám.

Nem tudom, hogy miből lehet, mindig ezen agyalok,
anya szerint, mikor alszom, puszilnak az angyalok.

Szóval ez a puszi dolog érthetetlen énnekem!
Ha megnövök, tudós leszek és részeire szétszedem!

big-sister-kiss-sun-sohovich.jpg

A kép forrása: pixels.com

Macskafogó (részlet)

Maxipocak: Mi nem enni bátor egérke. 
Lusta Dick: Nem? Hála istennek.
Maxipocak: Nem. Mi csak kiszívni szép piros vérét. Na, na, na, na. Nem ájulni el. Nem fél egérke. Nem fog fájni. Csak kicsi seb nyakán. Ott kiszívni vére. 
Lusta Dick: És ez már biztos?
Maxipocak: Biztos. Mint a halál.
Lusta Dick: Kérem szépen. Meg tetszenének engedni, hogy szívás előtt még utoljára fújhassak? Már a trombitámba.
Maxipocak: Brávó! Zenés vacsora!


Ma 85 éves Bodrogi Gyula, többek között sokunk kedvenc Süsüjének szinkronhangja. Egy másik emlékezetes szinkronszerepe Maxipocak, a denevérfőnök, az 1986-os Macskafogó című filmből. 

Isten éltesse még nagyon sokáig a művész urat!

ef3cc87f5b32f891f3c5f88cd92c4fe1.jpg

A kép forrása: mozipremierek.hu

József Attila: Balatonszárszó

1

Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.

Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.

Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.

2

Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.

Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény,
az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,
mikor elkezdnek a szelíd öregek köhögetni.

3

Je n'ai point de theme,
excepté que je t'aime -

költeni csak ezt tudtam,
mert mindig elaludtam,

hisz annyiszor öleltem,
ahányszor rája leltem.

Szemüveg volt az orrán,
az alól nézett énrám

s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.

Szivemben bizony kín dult,
mikor a vonat indult,

de nem sokat merengtem -
esett, hát hazamentem.

Száz gramm dohányt hagyott rám,
hogy legyen cigarettám.

S nem álmot, hanem alvást.
Nem látjuk többé egymást.

57083587_351880862337766_2845925843786530816_n.jpg
A kép forrása: saját tulajdon. Kizárólag a forrás megjelölésével használható, megosztható.

Címkék: vers, József Attila

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?


Kedves Olvasók!

Második gyermekünk érkezése kapcsán - ezúttal kisfiú lesz  - elgondolkodtam, hogy milyen nehéz néha megfelelő nevet választani a születendő jövevénynek. Dorottya lányunk esetén nem volt nehéz a döntés, hiszen mindkettőnknek évek óta ez a név tetszett egyetértettünk benne és ráadásul a vezetéknévhez is nagyon jól illik. De fiú nevekkel bajban vagyunk.

Mi alapján választanak a szülők keresztnevet? Nagyon sok esetben még mindig a hagyomány dönt: ahogy az apukát / nagypapát hívják, azt a nevet kapja a kisfiú is. A férjem is így lett már harmadik generációs Imre. Aztán ott vannak a divatos keresztnevek - évek óta a Bence áll első helyen az anyakönyvezett fiúnevek közül - esetleg valamelyik híresség vagy filmszereplő neve adja az ihletet. Van aki ragaszkodik a külföldi hangzású névhez van aki pedig foggal-körömmel egy régi(es) magyar keresztnévhez. 

Tudjátok, hogy titeket miért neveztek el szüleitek éppen annak ahogyan hívnak benneteket? Az is érdekelne, hogy gyermeketeknek milyen megfontolásból választottátok ki a keresztnevét? 


55468418_248628375943887_8145261629819322368_n_1.jpg
A kép forrása: pngtree.com

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

perfectpath500-496x500.jpg
A kép forrása: kmberggren.com

Címkék: vers, Csorba Piroska