Varázsszavak

2019.már.19.
Írta: Varázsszavak Szólj hozzá!

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,milyen voltam,amikor még kicsi voltam?Az öledbe hogyan bújtam?És tehozzád hogyan szóltam,amikor nem volt beszédem?Honnan tudtad, mit kívánok?Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam!Hogy szerettél?Engem is karodba vettél,meleg tejeddel etettél?Akárcsak a testvéremet?Gyönyörködtél akkor…

Tovább
Címkék: vers, Csorba Piroska

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Hová merűlt el szép szemed világa?Mi az, mit kétes távolban keres?Talán a múlt idők setét virága,Min a csalódás könnye rengedez?Tán a jövőnek holdas fátyolábanIjesztő képek réme jár feléd,S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,Mert egyszer azt csalúton kereséd?Nézd a világot: annyi milliója,S köztük…

Tovább

Markó Béla: Levél kislányomnak, aki néha rosszat álmodik

Tüntetnek értünk a hangyák, látod-e? Mennek hosszú sorokban, feketén, némán, elkeseredetten. Értünk zümmögnek a méhek, hallod-e? Odahagyják a mézet, s lobognak, mint parányi zászlók a kék levegőben. Értünk nő a levél, értünk hull a lomb, tudod-e? Értünk raboskodik a vakond a…

Tovább
Címkék: vers, Markó Béla

Arany János: A tölgyek alatt (Margitsziget)

A tölgyek alattSzeretek pihenni,Hova el nem hatVáros zaja semmi.Zöld lomb közein„Áttörve” az égboltS a rét mezeinVegyül árny- és fényfolt.A tölgyek alattOly otthonos itten!Évem leapadt:Ime, gyermek lettem,Mint mikor a tölgySudarát megmásztam,Hol seregély költ -S vígan madarásztam.A tölgyek alattTöbb…

Tovább
Címkék: vers, Arany János

Zdeněk Miler: A kisvakond nadrágja (részlet)

- Tessék, itt vagyok! - szólalt meg a vakond. Éppen kibújt egy földkupacból. - Mennyi kincset találtam a föld alatt! Golyót, szöget, gombot, még tükröt is. Hová tegyem mindezt? Nahát, mi lóg itt a szárítókötélen? Egy zsebes nadrág! Milyen szép! És mennyi minden beleférhet a zsebeibe! Kisegér, kedves…

Tovább

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem…

Tovább
Címkék: vers, Várnai Zseni
süti beállítások módosítása